LOKI. LOKI. LOKI. avengers. együttlakós. mindenféle slash mixek. vicces többnyire, könnyed és lehet ooc néha. (upsz)
- Ezt nem hiszem el! - Bruce Banner homloka mély ráncokba szaladt. - Stark, van itt valami! - A monitor fénye egyre erősödött, s a pásztázó vörös sugarak között gyanúsan villogott egy zöld pont. A kijelzőn New York térképe volt látható.
- Hol? Mi? - Tony Stark lihegve rontott be a laborba. Banner nem szokott feleslegesen ilyen hangszínben beszélni, és ha igen, akkor az sosem jelentett jót. Márpedig a valami sokféle riasztó dolgot takarhat. Asgard bajkeverő isteneinek a felbukkanása, s szerencsére, leszerepelése óta, vagyis közvetlen azután, miután „engemsenkisemértmeg” Loki rájuk szabadította a Csituri hadseregét, Anthony Stark felkészült minden váratlan eseményre. Vagyis Bruce segítségével megalkotott egy olyan gépezetet - a paramérőt, röviden csak PM-et -, ami minden idegen lény felbukkanását jelezte a földbolygón. S jelen esetben, New Yorkban.
- Ajjaj, ez nem jelenthet semmi jót - sóhajtott Tony. - JARVIS, kérem a pontos koordinátákat, és a páncélomat.
- Mit fogsz tenni? - kérdezte Bruce.
- Megyek és felderítem a zöld fény forrását.
- Nem kéne értesíteni a SHIELD-et?
- Eszedbe ne jusson Bruce! Még csak az kéne, hogy Fury kiszagolja a dolgot, meg persze a PM-et, tuti, hogy belerángatna mindenféle marhaságba.
- De ha valami veszélyes…
- Miért? Mert a múltkor is olyan jól kézben tartották a dolgokat? Ugyan… Meg különben is, mi van, ha csak valami génkezelt óriáspatkányt vagy egy gyomirtó szerekre immunis gonosz paradicsomot találok? - a férfi hangjából csak úgy sütött az irónia.
- Tony…
- Adieu Bruce! - kacsintott a vasember immár teljes pompájába öltözve.
- Stark… - sóhajtott a tudós lemondóan, majd a kezeibe temette az arcát.
*
- JARVIS, analizáld a pöttyünket, és add hozzá a veszélyességi változókat.
- Uram, a „pötty” egy élőlény, ami nem mozog. Az energiája felől egyenletes, ám rendkívül alacsony méretű hullámokat érzékelek.
- Rendben, akkor lássuk a medvét.
- Uram, a lény valószínűleg kisebb egy medvénél…
- Nagyon vicces, JARVIS, volt már ennél nehezebb dolgom is. - Tony a város felett repült, mígnem a beépített radar csipogni kezdett. Óvatosan leereszkedett, s végül egy sikátorban kötött ki.
- Cicc, cicc, gyere elő, bármi is vagy. - A férfi levette a sisakját, és óvatosan megindult a kukák felé, közben félrerúgva néhány szemeteszsákot.
- Azt a kurva… - Tonyból egy pillanat alatt kifutott a lélegzet. Ép esze intenzív harcot folytatott a szemei által befogadott kép ellen. Az egyik konténer mögött ugyanis egy fekete hajú, sápadt, zöld-fekete ruhás férfi kuporgott. Az a férfi, aki miatt a város egyharmada romokban hevert cirka három hónapja. A férfi, akit Thor elvitt a tesseracttal együtt, s mindenki reménye szerint nem is jött volna vissza. - És most mégis itt van. Ez nem lehet igaz. - Tony megköszörülte a torkát, s óvatosan elkezdett közeledni a férfi felé. Ám az említett fekete hajú egyszer csak megmoccant, mire a vasember abban a pillanatban mozdulatlanná dermedt. Loki felemelte a fejét. Ködös tekintettel meredt Tonyra, aztán egy tompa nyögés kíséretében elvesztette az eszméletét. - Hát ez remek, úgysem volt még programom a közeljövőre. Loki éppen itt állt neki egy kis délutáni szunyókálásnak. Nem Asgardban, vagy bárhol a búsban, nem, megint itt kell pesztráltatnia magát - Tony bosszús képpel meredt az ájult félistenre.
- JARVIS, szólj Dr. Jekyllnek, hogy készítse elő a pánikszobát. Találtam egy pácienst.
- Ha jól sejtem, ez Mr. Bannert akarja jelenteni, uram.
- Nagyon vicces, JARVIS - Tony fáradt mosolyra húzta a száját. Kedvét lelte az élcelődésben, ami közte és intelligens számítógépes rendszere között zajlott.
- Na, gyere, te túlkoros óvodás! - kapta fel a férfit, aki ernyedten lógott a karjaiban, mint egy rongybaba, s meglepően könnyűnek érződött.
- Szarul nézel ki - állapította meg Tony. S valóban, Loki a szokásosnál is sápadtabbnak tűnt. Valamint azt sem lehetett elhanyagolható ténynek nevezni, hogy éppen ájultan feküdt a vasember karjai között.
- Kapaszkodj! - súgta Tony, azzal elrugaszkodott, fel a magasba.
*
- Az isten szerelmére, Stark! Mi az már megint? - Amerika kapitányának hangja betöltötte a szobát.
- Ingerült vagy talán? - Tony vigyorogva terpeszkedett egy bőrkanapén.
- Ugyan miért is lennék az?! - dohogott a szőke férfi, összekulcsolt kézzel róva a végtelen köröket a szobában.
- Állj meg egy pillanatra Kapitány, mert elszédülök - nevetett fel Tony, aztán egy pillanat alatt el is komorult. - Nem véletlenül kértem, hogy gyere ide azonnal. Fontos dolgot kell megosztanom veled.
- Igen? Mint a múltkor? Amikor azért kellett megszakítanom oroszországi utamat, hogy a neveddel felszentelt repülőtér megnyitására ideérjek? Meg kellett állítanom miattad a transzszibériai expresszt!
- Ja, tényleg - Tony szája féloldalas, flegma mosolyra húzódott. - Azt el is felejtettem.
- Hajlamos vagy könnyen megfeledkezni néhány dologról!
- De ez most tényleg fontos.
- Aha, mint a farkast kiáltó fiú esete. Mi lett volna, ha a kérésedet figyelmen kívül hagyva, még mindig Afganisztánban segíteném az ellenállókat?
- Akkor lemaradnál egy királyi sarj érkezéséről.
- Mi? - Steve egy pillanatra elvesztette a fonalat.
- Fogalmazhatnék úgy is, hogy lemaradnál a világmindenség szégyenének, a bajkeverés Mozartjának, Asgard aranytökű öcsikéjének az érkezéséről.
- LOKI? ITT VAN, ÉS TE NEM EZZEL KEZDTED?
- Nyugi kapitány, jelenleg ájultan fekszik a lihegőben. Félig eszméletlenül találtam rá - Tony töltött magának kedvenc ír whiskyjéből, majd kezét nyugtatóan a másik vállára tette.
- Valóban? Furyt értesítetted már? - Tony kis híján kiköpte a méregdrága italt, ami nagy kár lett volna.
- Nem! És képzeld, nem is fogom. Nem kell nekem, hogy az a félszemű pókmajom, a kémek kémje megint irányítgasson. Inkább távol tartanám tőle az asgardit, amennyire csak lehet - Steve hunyorított egyet, feltételezte, hogy Tony nem csak személyes ellenszenve miatt akarja kizárni Furyt és a SHIELD-et a Loki-projektből.
- Van valami más is, ugye? Valami más ok, ami a színfalak mögött húzódik meg.
- Nincsen! - Tony túl gyorsan vágta rá a választ, és ez Amerika kapitányának is feltűnt, azonban úgy döntött, egyelőre nem feszegeti a kérdést.
- ANTHONY STARK, AZONNAL GYERE IDE! - Clint Barton hangja végigsüvített az egész épületen. Tony és Steve kérdőn néztek össze, illetve Tony nézett csak kérdően, ugyanis Steve sejtette, hogy mi lehet Sólyomszem problémája.
*
- Mégis mit képzelsz? Nem vagy tisztában a korlátaiddal, haver! - a szidalmazás már közel fél órája tartott Clint részéről. Tony egy fotelban ült, és ízléses füstkarikákat eregetett kubai szivarjából. Nem nagyon figyelt oda az íjászra. Az igazat megvallva egyáltalán nem. Ha meg kellett volna számolnia, hogy egész életében kik, és hányszor cseszték már le, akkor ez a kis produkció Barton részéről valóban eltörpülni látszott.
- Nem fogok hazudni neked, Barton - akasztotta meg Tony a szóáradatot - Egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondolsz. - Behunyt szemmel mondta ki mindezt, majd élvezettel figyelte, hogy miként ül ki Clint arcára a felháborodásnak az a foka, amely szinte már felér a nehéztüzérség kartácstüzével. S valóban, a várt hatás nem maradt el, az íjász megnémult, majd elkezdett hápogni, és végül Stark édesanyját emlegetve távozott, nem éppen diszkrét módon.
- Ezt azért nem kellett volna, te is tudod, hogy Loki az érzékeny pontjai közé tartozik - szólalt meg komoly tekintettel Steve.
- Nana, kapitány! Mielőtt olyan nagyon belelendülnél a szentbeszédbe, tájékoztatásul közlöm veled, hogy láttam átsuhanni azt a félmosolyt a szádon, amit a megjegyzésem váltott ki belőled.
- Nos, valóban… - Steve hezitált, ugyanis tényleg viccesek találta Tony lehengerlő pofátlanságát, ám ezt a világ minden kincséért sem közölte volna a milliomossal.
- Fátylat rá! Nem árullak be Bartonnak - vigyorgott ismét a vasember. Erre csak egy szemforgatást kapott válaszul.
*
„Fekete… még mindig csak fekete, aztán hirtelen… fehér. Nagyon bántóan fehér! Tűnjön már el! Meg néhány hang is… egy éles, egy gyáva, és egy magabiztos hang. Tehát hárman vannak. Jó tudni.” Ezek a gondolatnak nem nevezhető apró eszméletfoszlányok suhantak át Loki agyán, miközben a három férfi éppen az ágya felett vitatkozott. Az történt ugyanis, hogy a fekete hajú pszichopata már három napja eszméletlenül feküdt. Ez idő alatt érdekes módon se Clintet, se Natashát nem látták.
- Az ég szerelmére, Tony! Kérlek, gondold meg, hogy mit csinálsz! - Bruce hangja szinte könyörgő tónusba váltott át. Fejében különböző gondolatok suhantak át. „Tony börtönben, mert egy nemzetbiztonsági kérdésben fontos személy ittlétét titkolta el, Tony kitoloncolva az országból, mert megsértette az erre vonatkozó szolidaritási törvényt, Tony esetleg halott, mert a SHIELD megunta a macska-egér játékot vele kapcsolatban…”
- Nagyon elgondolkoztál, professzor - bökte oldalba a milliomos Bruce-t, aki már percek óta a lámpát bámulta.
- Tony, abban igaza van Bruce-nak, hogy valamit lassan kezdeni kéne a helyzettel - szólalt meg Steve is.
- Kapitány, nehogy te is ezzel gyere nekem! - Tony lehuppant az első adandó dologra, ami mellette volt, nem realizálva, hogy az a valami Loki ágya. Egy pillanatra mind a hármukban bennrekedt a lélegzet, ám a félisten csak egy rándulással jutalmazta a nem várt testi kontaktust, vagyis azt, hogy Tony gyakorlatilag ülőalkalmatosságként használta.
- Rendben - mondta Tony, miután lekászálódott Lokiról - Lehet, hogy nem fogom fel a jelentőségét ennek az egésznek, és nagyon éretlennek fog hangzani, amit most mondani fogok, de mikor mondhatta el magáról valaha bárki is ebben az univerzumban, hogy ráült Lokira?
A várt hatás nem maradt el. Bruce egy nyögés kíséretében zokogva csúszott le a sarokban, Steve pedig kirobbanó kacagással jutalmazta a poént. Ebben az esetben Tony is megengedhetett magának egy szerény mosolyt.
Talán a sors keze miatt, talán véletlenül történt, minden esetre Nick Fury pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy belépjen az ajtón és meglássa az ájult Lokit, valamint a felette jókedvűen nevetgélő három bosszúálló tagot.