4. fejezet.
Dany meghoz néhány fontos döntést. és betapaszt néhány szájat. beza. úgy is.
Reggel telefoncsörgés ébresztette. Morcosan rápillantott az órára. Kilenc tizenöt. Még szerencse, hogy vasárnap van.
- Haló – nyögött bele a készülékbe.
- Uram isten, te vagy az, Dany? – szólalt meg a túloldalról Sophia barátnője aggódó hangja.
- Aham – fordult a szőke lány nehézkésen a hátára.
- Azért hívlak, mert apa jól van, és… – ekkor tudatosult a szőke hajú lányban, hogy egészen idáig eszébe se jutott érdeklődnie kedvenc barátnője és családja hogyléte felől. Te jó ég, rémes barátnő vagyok. De a fiúk teljesen elvonták a figyelmemet, ők tehetnek róla. Tényleg, Niall vajon itt van még? Hiszen mi tegnap este…
-… de még egy pár napot azért a biztonság kedvéért a kórházban kell maradnia. Szóval, nem baj? – A másik oldalon Sophia befejezte a mondandóját, és Dany rémülten jött rá, hogy a mélázásának köszönhetően teljesen elvesztette a fonalat.
- Ööö, nem, mármint persze, hogy nem baj – próbálta menteni a menthetőt.
- Csak mert anya felhívta az osztályfőnököt is, és engedélyezte nekem ezt a hetet. Tudod, szeretném apa mellett tölteni, hogy ne legyen egyedül – ecsetelte Sophia, és Dany számára világossá vált végre, hogy miről is van szó. Ekkor azonban meghallotta Consuela sikítását lentről, amit később egy mélyebb orgánumú hang követett.
- Maradj csak apukád mellett, Sophia, a leckét megkapod tőlem, és most mennem kell, de majd találkozunk! – hadarta a szőkeség, majd az ágyra dobta a telefonját, és futott le a lépcsőn. A nappaliba rohanva egyenesen belefutott Niall karjaiba, aki még kissé kómásan próbálta kivédeni a bejárónőjük esetlen csapásait.
- Elég, Consuela, ő itt a vendégem – köszörülte meg a torkát Dany
- A kisasszony legközelebb szólhatna előre, és akkor talán én se kapnék szívbajt – sipított az ötvenes éveiben járó sötétbőrű asszony.
- Ez csak egy pasi, Consuela – csóválta meg a fejét Dany vigyorogva – nem egy szörnyeteg. Most pedig elmehet, a nagyi biztos kérné, hogy locsolja meg a fűszernövényeket a hátsókertben.
- Igen, kisasszony – mormolta a bejárónő, majd engedelmesen elsétált. Dany félve pillantott a szőke hajú ír fiúra, aki legalább ugyanolyan zavart tekintettel méregette őt.
- Hm, kócos vagy – találta meg végre a hangját.
- Te is – felelte Niall. Kényelmetlen csend ereszkedett közéjük, és Danyt még az sem zavarta, hogy tényleg kócos a haja.
- Ami a tegnap estét illeti… - Niall végre megemberelte magát.
- Igen? – tudakolta kíváncsian Dany.
-… a te hibád.
- Igen? – nyikkant fel a szőke lány.
- Hát, te itattál le engem! – húzta végre mosolyra az ajkait Niall, és ekkor Dany is felkuncogott, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnt ajkairól a mosoly, amikor végre rádöbbent, hogy mi is van rajta. Úgy tűnt, Niallnak is csak most esik le a dolog, hogy Dany mindössze egy fehér tanga bugyi, valamint egy Amerika Kapitányos top - Dany szeretett szuperhősös göncökben aludni - lenge kreációját viseli
- Niall, ne! – a lánynak sikoltani se maradt ideje, a szőke ír ugyanis egy lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, aztán nagy lendülettel nekidöntötte a falnak.
- Dany – súgta Niall, és hangjában már nyoma sem volt a reggeli ébredés utáni fátyolosságnak.
- Jó reggelt Danielle, drágám! – lépett be ekkor a nappaliba Liza.
- Nagyi! – nyögte az említett.
- Nahát, egy szőke fiú! Micsoda meglepetés, drágám, egy szóval se mondtad, hogy bepasiztál. Ő lenne az a rejtélyes szerelmed, akiről beszéltél? – kérdezte csevegő hangnemben Dany nagymamája, mit sem törődve a kényelmetlen szituációval.
- Nem, nagyi, dehogy – lökte el ekkor magától Dany a megdermedt fiút, és közben áldotta az eget, amiért Liza ilyen különösen laza és spontán stílusú, vagyis, hogy egyáltalán nem zavarja, hogy unokáját eléggé alulöltözötten találja egy számára idegen fiú társaságában.
- Ő Niall, egy… barátom.
- Szóval csak egy barát? Értem – húzódtak mindent tudó vigyorra Liza ajkai. – Nagyon örvendek, Niall.
- Csókolom, én is – a szöszi fiú zavarában azt se tudta, hogy hova nézzen – nagyon szép ez a ház – nyögte ki végül.
- És úgy látom, hogy az unokámat is szépnek találod – kacsintott Liza bíztatóan.
- NAGYI! – sipított fel Dany háborogva.
- Na, jól van, drágáim, magatokra hagylak benneteket. Úgy is mennem kell a templomba – azzal az idős hölgy nem titkolt derültséggel távozott.
- Hüm – Dany kezdett volna hangot adni zavarának, ekkor azonban Niall durván a szavába vágott.
- Ne hümmögj itt nekem! „Dehogy, egy barát.” – utánozta Dany magas hangját. – Egy barát? Egy baráttal az ember nem fekszik le a saját háza szófáján! – azzal választ sem várva elviharzott.
Danynek csak egy gondolat járt a fejében: MI? Ez azt hiszi, hogy mi… hogy mi ketten… de hát, hogyan? Mármint, nem feküdtem le vele. Lehet, hogy olyan részeg volt, hogy beképzelte? Vagy – rémülten a szája elé kapta a kezét – én voltam olyan részeg, hogy elfelejtettem volna?
Azonban ez a gondolat már túl sok volt háborgó gyomrának. Immáron funkciója lett a kezének is a szája előtt, és gyorsan kirohant a legközelebbi mellékhelyiségbe, ahol is kijött az, aminek ilyenkor ki kell jönnie. Úr isten, lehet, hogy már terhes is lettem.
Reszketve megmosta az arcát, majd leült a hideg csempére. Ez tényleg túl sok volt neki.
Ha ez igaz, akkor… én nem így akartam elveszíteni a szüzességemet!
- Egy könnyűvérű kis ribi lennék? – suttogta maga elé Dany hitetlenkedve.
- Én ezt nem gondolnám – válaszolt neki egy hang az ajtóból, mire a szőke lány rémülten kapta fel a fejét.
- Zayn! Te meg mit… és, hogyan…
- Consuela engedett be, miután megmondtam neki, hogy egy barátod vagyok, és itt van még valaki, akinek... – Hát ez szuper. Nem hiszem el, hogy Zayn előtt mindig ilyen ramaty állapotban tudok csak mutatkozni. Bosszankodott magában Dany, nem is figyelve a fiúra, majd így szólt:
- Kimész egy percre, amíg összekapom magamat? – miután a fiú igenlő válasz után elhagyta a mosdót, Dany rémülten a tükörképére meredt. Basszantyú! Lehánytam a pólómat, és ő látta!
Félőrültként tépte le magáról a jobb sorsra érdemes marveles felsőrészt, majd berakta a csap alá, és vizet engedett rá. Oda se nézve nyúlt volna egy klepciért, amit magára vehetne, ám keze csak a levegőt markolta.
Szup-basszus, hiszen ma vasárnap van! Mosásnap! Ez pedig azt jelentette, hogy minden törülköző, illetve lepel a fregolin száradt az emeleten, a váltás pedig éppen a mosógépben tisztítódott. És…
Hoppácska! Csak nem hangokat hallott az ajtón túlról épp az imént? Á, biztos csak képzelődök, Zayn nem beszélgetne önmagával.
Dany arra a következtetésre jutott, hogy a helyzete már nem is lehetne siralmasabb. Ott toporgott egy szál fehér bugyiban. Consuela valószínűleg elkísérte nagyit a templomba, Zayn pedig minden bizonnyal az ajtó előtt szobrozik.
Csak egy pillanatig bizonytalanodott el, ám végül összeszedte megát. Hiszen Zaynnek jegyese van. A fogát azért biztos, ami biztos alapon megmosta.
- Zayn, Zayn – szólt ki óvatosan aztán, és egy pillanatra nagyon is deja vu érzése lett.
- Itt vagyok – szűrődött be egy magabiztos férfihang. – Dany, minden rendben van?
- Ezt a legkevésbé se mondhatjuk – vágta rá a lány, aztán hozzátette – figyelj, én most kimegyek, de kérlek, takard el a szemedet.
- Mit csináljak?
- Csukd be a szemedet! – kiáltotta Dany.
- Miért, csak nincs valami meglepetésed számomra? Mert nekem lehet, hogy van. – Zayn hangján hallani lehetett, hogy közben szélesen vigyorog, és Dany lemondóan a kezeibe temette az arcát.
- Kérlek, csak… csináld, amit mondtam – azzal vett egy nagy levegőt, és kinyitotta az ajtót, ám ami azon túl várta, arra a legvadabb álmaiban sem gondolt volna.
- Liam? Mit keresel te itt? – ha azt állítjuk, hogy Dany meglepődött, akkor nem állítunk semmit. Mert Dany a szó legprózaiabb értelmében leesett állal sasolt, agyában teljes döbbenettel, de tényleg annyira, hogy még a kebleit is elfelejtette eltakarni.
A nappali küszöbén ugyanis Liam Payne állt teljes életnagyságban egy nagy csokor vörös rózsával a kezei között, és eddig visszafogott mosollyal, mostanra viszont szintén totális eltévelyedéssel az arcán.
Pár másodperc eltelt így, és ekkor… Zayn elkezdett röhögni. Ugyanis a fiú ekkorra nyitotta ki a szemeit.
Az éles hangnak köszönhetően Dany összerándult, és igyekezett a kezeivel takarni magát, ahogyan csak tudta.
- Értem – Liam végre összeszedte magát. – Zayn, nem is mondtad, hogy annyira jóban vagy Danielle-el, hogy meztelenül szokott előtted flangálni.
- Mi? – hördült fel egyszerre a két érintett.
- Nem, csak a nagymosás…
- Nem, nekem jegyesem van…
- Ó igen? Úgy látom, hogy ez nem gátol téged semmiben – csattant fel Liam hidegen.
- Félreérted – tiltakozott erőtlenül Dany.
- Ha így lenne, amit erősen kétlek, kíváncsian várom a magyarázatot – mondta felhúzott szemöldökkel Liam.
- Hé, haver, azért nem kell vele bunkóznod, elvégre virágot hoztál neki – kelt Dany védelmére Zayn.
- Nekem hoztad a virágokat? – csillant fel Dany szeme. De tök helyes ez a Liam is. Is.
- Igen, de az még azelőtt volt, hogy… - Liam arca paradicsom vörössé vált. – Mielőtt előadtad a félpucér magánszámodat.
- Na, ne mondd, hogy nem tetszett! – vágta rá kapásból Dany, nem is gondolt bele, hogy mi csúszott ki a száján.
- Ööö, de. De… - jött ekkor ismét zavarba Liam. A helyzetet szokás szerint Zayn oldotta meg:
- Srácok, mély levegő! Dany, légy szíves menj és öltözz fel, Liam te meg nyugodj meg, és ülj le.
- Oké - Danynek sikerült összehoznia egy vérszegény bólintást, majd leszegett fejjel gyorsan felsprintelt. A másnaposság még mindig bőven dolgozott benne, máskülönben már rég fennakadt volna azon, hogy Zayn az Ő otthonában rendelkezik.
Az emeleten újfent megmosta az arcát, aztán kisebb gondolkodást követve beszárította a haját és fogat is mosott. Könnyű anyagú halványzöld inget, és magasderekú fehér csőfarmert választott. Miután feltett egy csipetnyi korrektort és szempillaspirált, úgy érezte ismét készen áll a világgal folytatott küzdelemre.
Végül aztán alig fél óra múlva puha macskaléptekkel leosont a lépcsőn, miután észlelte, hogy a fiúk a konyhában beszélgetnek, tovább folytatta e tevékenységet, egészen az ajtóig, ahol is diszkrét hallgatózásba kezdett. Végül is, ez az én házam, jogom van hozzá.
-… és egyszerűen nem mondják el, hogy mit csináltak az utóbbi pár napban. Tegnap megkérdeztem Louist, és csak habogott, aztán Harry is elég furcsán viselkedik.
- Figyelj, szerintem ezt ne most akard velük megbeszélni, mert furán venné ki magát, hogy csak úgy szakítasz Sophieval, elég félreérthető.
- Furán?! Zayn, én kibaszottul szerelmes vagyok Daniellebe amióta csak megláttam, mit lehet ezen félreérteni? - A soros fintorának köszönhető, hogy habár Dany hangosan felnyikkant, ugyanebben a pillanatban egy kukásautó is befordult a ház sarkán, elnyelve ezzel a lány hangját.
- Jó, persze, de ezt előbb az érintettel kéne talán… - na ne már. Dany úgy döntött, hogy bőven eleget hallott.
Megfordult azzal a szándékkal, hogy most majd jó hangosan lejön a lépcsőn, és úgy tesz, mintha nem hallott volna semmit, ám számításaiba hiba csúszott, ugyanis szembe találta magát egy közepesen szarul kinéző, bűnbánó arcú Niallal, aki természetesen a szívbajt hozta rá. Dany felsikított, a konyhából pedig azonnal előbukkant a két kihallgatott.
- Dany… Niall? - Liam próbálta megérteni a helyzetet.
- Niall, te mit keresel itt? - úgy tűnt, Zayn is pontosan ugyanavval próbálkozott.
Ne szólalj meg, ne szólalj meg. Imádkozott magában Dany, ám a szőke fiú sajnos készségesen válaszolt a feltett kérdésre.
- Reggel veszekedtünk, és nem akartam rossz szájízzel magára hagyni. Sajnálom Dany - nézett a lányra Niall szomorúan.
- Izé, semmi baj - csak lehet, hogy terhes vagyok - mármint, hm… - Dany nem folytathatta elképesztő szókincsének csillogtatását, ugyanis Liam közbeszólt.
- Reggel? Mármint ma reggel? Netán telefonon?
- Nem, én innen mentem, vagyis viharoztam el, akkor még elég mérgesen.
-Miért voltál itt reggel? - Liam hangja kezdett kissé gyanakvóan csengeni.
Mondd azt, hogy összekaptatok valamin, hogy majd később megbeszélitek. Mondd, hogy nem nagy ügy.
- Hát, ami azt illeti - kezdett bele Dany magában mantrázva a kis monológot - gyakorlatilag Niallel együtt töltöttük az éjszakát. MI?! Dany szájából szépen sorban masíroztak ki a szavak, ő összerakta és értelmezte őket, azonban ekkor már késő volt.
- Tessék? - nyögte ki elbűvölten Zayn.
- Azaz, elméletben, elméletben együtt aludtunk, vagyis… - Dany megsemmisülten a szája elé kapta a kezeit. Hogy voltam képes ezt mondani?
- Elméletben? - Liam és Niall szájából is elhangzott ez az egyszavas kérdés, mindkettejük hangjában felháborodás tükröződött.
- Dany, lefeküdtél velem, hogy mondhatod ezt? - kérdezte Niall megbántottan.
- Hogy mit csináltál, Dany? - kérdezte Zayn élesen, és Liam hangosan felcsuklott.
- Hát, én nem tudom, vagyis nem vagyok biztos benne, hogy… - dadogta Dany, és hívőket megszégyenítő módon várt valami csodára közben.
Ekkor léptek hangja hallatszódott a bejárati ajtó közeléből.
- Helló, Dany, csak gondoltam benézek, hogy vagy, és… srácok? - az ajtón egy vigyorgó Louis robbant be, majd torpant meg a küszöbön.
Helyes kis csoda. Gondolta közben Dany, miközben rámosolygott a fiúra. De várjunk csak, tegnap megcsókolt, és még azt sem sikerült tisztáznunk, és azóta én Niallal is…
- Hé, bébi, mit is csinál itt ez a sok csúnya ember? - bolondozott Louis, miközben odasasszézott Danyhez és fél kézzel átölelte a derekát.
- Éppen ott tartottunk, hogy Dany és Niall közösültek egymással az elmúlt éjjel - közölte be fakó hangon Liam, miközben egy ér diszkréten pattogni kezdett a szeme alatt.
- Hogy kik mit csináltak? - döbbent meg Louis, mire Niall büszkén kihúzta magát.
- Nos, én ebben azért nem vagyok száz százalékig biztos - suttogta Dany végre -, lehet, hogy kicsivel többet ittunk a kelleténél, mert, hogy tényleg itt volt, mármint Niall, de nem gondolom, hogy…
- Szóval nem gondolod? - Louis remekül mulatott a helyzeten. Ő ugyanis tudott valamit, amit a többiek nem. Márpedig azt, hogy Niall hajnali kettő körül felhívta telefonon, és siránkozott, hogy nem sikerült romantikáznia Danyvel, majd azzal a lendülettel vissza is aludt.
- Ez miért ilyen vicces? - érdeklődött egy igencsak feszült Liam.
- Mert, egyrészt, gratulálok Dany, biztos, hogy nem vagy terhes, másrészt részvétem Niall, de máskor ne áztasd el magad annyira, hogy belealszol egy csókba, aztán végigvizionálod magadban a folytatást.
- Ezt meg honnan veszed?
Hiszen felhívtál, te majom - Louis most már hangosan röhögött. Dany megkönnyebbülten dőlt bele megváltója karjaiba, ám Liamnak egészen más keltette fel a figyelmét.
- De megcsókolta! - fortyant fel.
- Haver, ha egy csókért akarsz revansot venni, akkor állj be a sorba - kacsintott Louis.
- Hé! - Dany egy Louis bordái ellen irányuló könyökcsapással fejezte ki nemtetszését.
- Szóval nem feküdtünk le? - pillázott Niall még mindig, és ekkor Zayn is elkezdett diszkréten nevetni a háttérben.
- Persze, hogy nem - toppantott mérgesen Dany -, mit is gondoltál, hogy én csak úgy odadobom a szüzességem egy bármilyen… - akkor jött rá, hogy elszólta magát, amikor Louis elkezdett füttyögni. Érezte, hogy a füle tövéig elvörösödik, azonban a mai napra már nagyon unta a kínos helyzeteket. És még dél sincs.
- Na, jól van, kifelé, mindenki kifelé, nekem tanulnom kell - kezdte el a díszes társaságot a kezével, és Consuela egyik elöl hagyott portörlő rongyával a helyes út fele terelgetni.
- De hát, én szerettem volna… - kezdte Liam megütközve a méltatlan bánásmódon.
- Tudom, tudom és sajnálom, de nekünk úgysem jött volna össze - vont vállat Dany, és hirtelen földöntúli nyugalom szállta meg. Alaposan megnézte az előtte álló fiúkat, és újfent rájött, hogy neki az a valaki kell, aki sajnos nem áll itt köztük.
Hiába lett volna hízelgő Liam szerelme, vagy Niall ugratása, egyszerűen ő nem erre vágyott. Na persze, és Louis? Hmm, róla majd később.
- Nem is ismersz igazából, ráadásul a te barátnőd tökéletes, úgysem tudnék versenyezni vele, és ami a lényeg, hogy nem is akarok. Mert nem akarom. Ezt. Téged. Sajnálom.
Közben kinyitotta az ajtót, és vett egy mély lélegzetet.
- És Niall, ugyanezt mondhatom neked is - sóhajtva beharapta az ajkát - szép volt, jó volt, vége van.
- Zayn, vigyázz rájuk hazafele, és majd találkozunk - azzal puszit cseréltek a fekete hajú fiúval, aki szótlanul bólintott, és kivezette a sóbálvánnyá dermedt Liamet és az enyhén zöld Niallt.
- Louis, te maradj - szólalt meg végül akarata ellenére is elég suta hangon.
- Hm - Louis ragadozóvigyorral közelített felé - egészen remekül törsz össze szíveket, ha szabad ezt mondanom.
- Igen? - kérdezte Dany kétkedve.
- Ne aggódj, egy hét és kiheverik - legyintett Louis szemforgatva -, nem tartott olyan sokáig a lamour.
- Időben észbe kaptam - helyeselt Dany, és hirtelen arra eszmélt fel, hogy Louis a blúzát gombolja ki, és még valami…
- Nagyi, szia - hát igen, szia, nagyi itt egy srác keze a blúzomban, szia hogy vagy. Liza ráérősen levette hímzett szövetkabátját, és elégedetten szemlélte a fiatalokat.
- Nocsak, Niall barátod befestette a haját, vagy…
- Nem, ő itt Louis, nagyi - mondta vöröslő arccal Dany.
- Louis, üdv - tanakodott nem titkolt derűvel Liza - fiatal vagy szívem, látom, nem tétlenkedsz sokat - azzal Louisra kacsintott, majd eltűnt a télikert bejáratánál.
- Nahát, a nagyid tök jófej - szólalt meg a kezdeti döbbenet után vigyorogva Louis.
- Ehm - így Dany. A rövid reakciót nem csak a nagyi-sokk okozta, hanem az is, hogy Louis keze újfent elkalandozott a blúzában.
- Miről is akartál beszélgetni, hm? - kérdezte a fiú, miközben másik kezével magához húzta Danyt és végigsimított a derekán.
- Nem tudom - hebegte Dany Louis közelségétől kábultan -, azt hiszem…
- Igen? - Louis Dany nyakára hajolt, és lágyan csókolgatni kezdte azt.
- Louis, én nem akarom, hogy te is, hogy belém… - erre a fiú elhúzódott és felnevetett.
- Danielle drágám, habár a vonzerőd egy istennőével vetekszik, szerencsére én nem estem beléd teljes testsúllyal, ne aggódj. Viszont irgalmatlanul szexi vagy, én pedig szeretnék egy kicsit szórakozni, kockázatmentesen.
- Most nem tudom eldönteni, hogy oltári nagy bunkó vagy e, vagy inkább a mentőangyalom - agonizált Dany egy pillanatig.
- Nem is kell eldöntened - sugallta Louis - inkább csókolózzunk.
És így is történt.