nik furi jön lát győz. loki meg loki.
Nem várt vendég
- Ez nem az, aminek látszik - legelőször Steve találta meg a hangját, mint mindig.
- Miért, minek látszik? - Fury hangja dermesztően baljóslatúan csengett. - Minek látszik az, hogy három nappal ezelőtt az egyik legjobb emberem lélekszakadva rontott be a SHIELD-be, és közölte, hogy az első számú közellenség a világ és az én tudtom nélkül tartózkodik a Stark toronyban?
- De… - kezdte Bruce, azonban Fury egy pillantásával beléfojtotta a szót.
- Vártam, három napot vártam, hátha előbb vagy utóbb jelentkeznek. Azonban ezt nem tették meg, amivel bizonyították nekem, hogy valóban nem fogják fel, mi is forog itt kockán. - Pár másodpercig feszült csönd uralkodott a teremben, aztán Tony a maga starkos módján oldotta meg a helyzetet.
- Igazán szép beszéd volt, Nick - mondta tapsolva. - Komolyan, mennyit készült rá? Ne, inkább ne mondjon semmit, már így is épp eleget hallatta a hangját az én tornyomban. Úgy bizony, Fury. Idejön, és felelősségre von, mondhatni megfenyeget. Csupán azt az egy dolgot hagyja figyelmen kívül, hogy én Tony Stark vagyok. Maga szerint elhoztam volna Lokit a toronyba a megfelelő biztonsági intézkedések nélkül? - Minden bizonnyal a sors furcsa iróniája lehetett az oka ismét annak, hogy a lámpák éppen abban a szent pillanatban hunytak ki, aminek következtében az egész folyosón egyiptomi sötétség keletkezett.
*
„Na, végre, kellemes sötétség.” Loki az ágyban feküdt, és azt vette észre, hogy magánál van. Sőt, a vártnál sokkal jobban érezte magát. Csak a levegőben érződő pillanatnyi pánik bosszantotta. „Hol is vagyok?” Suhant át zavart agyán a kérdés.
*
A sötétség nem tartott sokáig, a pótgenerátorok ugyanis pár perc múlva működtetni kezdték a lámpákat.
Bruce Banner régen érezte már magát ennyire kényelmetlenül. A sötétségben eltöltött rövid idő alatt ugyanis mindnyájuknak ugyanaz jutott eszébe: Loki. Bruce az ágy felé indult, azonban sajnálatos módon a mellette álló Steve is ugyanazt az útvonalat választotta. Ennek következményeképpen elbotlottak egymás lábában, és feldöntötték a későn reagáló Tonyt is, aki egyensúlyát vesztve Steve-be kapaszkodott, így a trió szépen az ágyra vágódott. Bruce került legalulra.
Nick Fury életének második legfurcsább látványával találta szembe magát. A három bosszúálló ugyanis a kínos helyzet minél előbbi megszüntetése végett, a másikat nem kímélve próbált minél távolabb kerülni egymástól. Steve középre szorult be, így választás hiányában - azt meg persze Bruce se hagyott neki, lévén eltolta magától a kapitányt - próbálta Tonyt eltávolítani magáról. Az elhatározása olyan intenzívre sikeredett, hogy a Vasember kapásból hanyatt esett, azonban lábai még mindig Bruce lábaiba voltak gabalyodva, tehát lendületből rántotta magára Steve-et és a professzort is.
A nagy kavarodásban mindenre gondoltak, csak a legnyilvánvalóbbat hagyták figyelmen kívül; amikor a sötétben ráestek az ágyra, az üres volt.
*
- Hova a francba tűnt Loki? - Nick Fury-vel ebben a pillanatban nem lehetett volna madarat fogatni. Tony érezte, hogy ezúttal valóban túlfeszítették a húrt, azonban Bruce nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolgoknak. Ugyanis ő már akkor túlfeszítettnek érezte azt a bizonyos húrt, amikor a félistent a toronyba hozták.
- JARVIS, keresd meg Lokit - szólította meg Steve a rendszert, miközben mind a négyen Tony irodája felé siettek.
- A hallban van, uram - felelte a gép készségesen, ugyanis Tony még régebben beállította, hogy JARVIS az ő hangján kívül a katonáét, és Bruce-ét is felismerje.
- Ezzel most valóban beljebb vagyunk! - mérgelődött Tony. A hall nevezetű helyiség ugyanis az ötödik emelet felét foglalta el. Az irodába érve gyorsan magához hívta a páncélját, Steve kezébe pedig egy automata géppisztolyt nyomott - biztos, ami biztos.
- Én itt maradok, nem szeretném kipróbálni, hogy a nagyfiú mennyire emlékszik Lokira – közölte Bruce a társasággal.
- Rendben professzor, a monitoron követni tudod az eseményeket. Fury, jön? – szegezte Tony a négernek a kérdést.
- Természetesen.
- Ugye nem egyedül jött ide? – kérdezte Steve.
- Nem. Két sarokra innen két osztag várja a parancsaimat.
- Oh, Nick, hát ezt is meg kellett élnem, hogy nem bízik meg bennem? – Tony színpadiasan a homlokához kapott. Reakció hiányában azonban csak vállat vont, majd a társaság az ötödik emelet felé vette útját.
*
- Uram, attól tartok, probléma merült fel – JARVIS hangja éppen abban a pillanatban szólalt meg, amikor beléptek a hallba.
- Ne kertelj, JARVIS – sóhajtott fel a vasember.
- Loki az imént tűnt fel a 12. emelet folyosóján.
- Mi a fene? – Steve megdörzsölte a homlokát. – Akkor irány a lift. Lélekszakadva rontottak be a 12. emelet folyosóját elválasztó ajtón, amikor a rendszer ismét megszólalt.
- Uram…
- Hol? – vágott közbe Tony, már nem is véve a fáradtságot, hogy befejezze a mondatot.
- 2. emeleti konyha – válaszolta a gép készségesen.
- Loki a bolondját járatja velünk! – kiáltott fel Steve.
- Megmondtam, hogy fogalmuk sincsen róla, hogy mivel állnak szemben – morogta morózus hangon Fury.
- Csak nyugi – Tony annyira erősen gondolkodott, hogy szinte hallani lehetett a fogaskerekek csikorgását az agyában. – JARVIS, vedd fel a fényerősséget maximumra az egész toronyban, kivéve a dolgozószobámat. Ott meg legyen teljes sötétség.
- Igenis, uram.
- Stark, mire véljem ezt? – akadékoskodott Fury, és Steve-en is látszott, hogy nem tudja mire vélni Tony utasításait.
- Hát nem értitek? Loki kapcsolta le a lámpákat, úgy látszik, hogy valamennyire magához tért, és érzékeny a fényre, ezért kóricál össze-vissza a tornyomban.
- Ez nem magyarázat – szólt közbe Fury.
- Várjon csak. JARVIS, fejlemények?
- Uram, Loki a dolgozószobájában tartózkodik.
- Remek! – csapta össze a tenyerét Tony. Aztán egy pillanat erejéig mind dermedten néztek egymásra, és a Vasember határozottan úgy érezte, hogy valamiről elfelejtkezett.
- Ugye nem? – kérdezte elhaló hangon Steve, azonban Fury határozottabb hangnemben vágott közbe.
- Oda küldte Lokit, ahol Mr. Banner is tartózkodik?!
- A fenébe! – harapta be az ajkát Tony – JARVIS, nyugtasd meg Bruce-t, azonnal ott vagyunk.
*
A professzor a képernyőkön keresztül figyelte, ahogyan Loki hol itt, hol ott bukkan fel a toronyban. Aztán egyszer csak az összes folyosó fényárba, az a helyiség viszont, amelyben tartózkodott, teljes sötétségbe borult. Majd felhangzott JARVIS hangja.
- Mr. Banner, kérem, nyugodjon meg. Mr. Stark azt üzeni, hogy semmi oka az aggodalomra.
- Ha ilyet üzen, akkor van igazán okom aggódni. Mi történt?
- Ide küldte Lokit a dolgozószobába – felelte készségesen a gép.
- Azt akarod mondani, hogy az a… - Bruce nem bírta nevén nevezni a félistent -… itt tartózkodik, ráadásul a sötétség leple alatt?
- Úgy tűnik, Loki érzékeny a fényre, uram.
- Értem – Bruce nagyot sóhajtott –, tehát valamennyire magánál van. – Ez a gondolat sokkal riasztóbban hatott, mint bármi más, amit most el tudott volna képzelni.
- Na, fickándozik már a csúnya zöld fickó? – Az ajtón Tony rontott be Steve és Fury kíséretében, majdnem a szívrohamot hozva ezzel Bruce-ra.
- JARVIS, enyhe fényt kérek – A gép szó nélkül teljesítette az utasítást.
- Én nem látom sehol – ráncolta a homlokát Steve.
- Én sem – Fury határozottan bosszúsnak tűnt. – Stark, hol a csudában van?
- JARVIS? – passzolta tovább a kérdést Tony.
- Loki a szellőzőben tartózkodik, uram. Közvetlenül Mr. Banner fölött.
- Mi a fene? Kapitány, ha lenne szíves segíteni – Tony és Steve Bruce helyére húzták az íróasztalt, majd együttes erővel kipattintották az egyik furnérlemezt, ám arra nem számítottak, hogy emiatt az összes többi is meglazul, aminek köszönhetően Loki gyakorlatilag a nyakukba zuhant.
- Azt hiszem mára ennyi elég volt a meglepetésekből – nyögte a rakás legalján Tony.
*
Loki intenzívnek mondható akciózása ellenére is úgy tűnt, hogy a félisten nincsen magánál, ezért visszavitték a biztonsági szobába, ahol minimumra csökkentették a fényerősséget. Mielőtt Fury-nek eszébe jutott volna tiltakozni, Steve félrehívta, és egy félórányi magánbeszélgetés után Nick egy szó nélkül, viszont határozottan meggyőzve távozott.
- Mit mondtál neki? – faggatta Tony a katonát.
- Csupán felhívtam a figyelmét annak az előnyére, ha Loki az ellenőrzésünk alatt marad, valamint a hátrányaira annak, ha innen elviszik – válaszolta Steve szerényen. Tony mindig az ilyen pillanatokban jött rá arra, hogy miért is elengedhetetlen a kapitány jelenléte a csapatban. Csodálta a diplomáciai- és szervezőképességeit, valamint megingathatatlan határozottságát. Persze előbb ugrott volna ki a saját tornyából páncél nélkül, minthogy mindezt a katona orrára kösse. Hirtelen egy gondolat ütött szöget a fejében.
- Kapitány, csak nekem tűnik úgy, mintha meggondoltad volna magad?
- Mire célzol, Tony? – kérdezte Steve zavartan.
- Ó, én semmire, csak az elején annyira ellenedre volt, hogy Loki a toronyban maradjon, most meg mintha már te magad is ezt akarnád.
- Nos - köszörülte meg a torkát a katona –, az imént lezajlott események arra késztettek, hogy immár más szemszögből tekintsek a félisten itt tartózkodására. Ugyanis, mi ismerjük Lokit, azt, hogy mit csinált, és, hogy még miket csinálhat. Nekünk kevésbé tud meglepetéseket okozni – A monológ hatására Tony képére széles vigyor ült ki. - Mi az? – tudakolta a szőke férfi nem titkolt rosszallással.
- Áh, semmi, csak… Nekem volt igazam, én előre megmondtam! Bizony! – riszált el a Vasember Steve közeléből ficánkolva.
- Stark… - sóhajtott lemondóan a katona, majd a kezeibe temette az arcát.
*
Loki az incidens óta már egy hete feküdt eszméletlenül, s ennek köszönhetően a bosszúállók tökéletes napirendet tudtak kialakítani. Reggel Steve ellenőrizte Loki életjeleit, és habár az idehozatala óta egyszer sem fedeztek fel rajta külső sérüléseket, mégis úgy tűnt, mintha a félisten folyamatosan gyógyulna. Délben Bruce nézett be hozzá, este pedig Tony tette tiszteletét a fekete hajúnál. Aztán egyik nap váratlan segítség érkezett.
Délelőtt 11 óra lehetett, és Tony Stark éppen a kávéját iszogatta a 2. emeleti konyhában, amikor JARVIS jelezte, hogy látogatókat kaptak. A vasember legnagyobb meglepetésére egy igencsak feszült állapotban lévő Clint, és egy mindenfelé bizalmatlan pillantásokat lövellő, nem kevésbé feszült Natasha várta őt a tárgyalóteremben.
- Nem önszántunkból vagyunk itt – kezdett bele a mondandójába minden köntörfalazás nélkül Sólyomszem.
- Nektek is szép napot kívánok – vigyorgott Tony.
- Fury küldött – mondta hidegen Natasha.
- Ha nem mondod, ki sem találtam volna – biggyesztette le ajkait a Vasember.
- Elég a tréfából, Loki miatt vagyunk itt – vágott közbe Clint.
- Na, ne! – hördült fel megjátszottan Tony. – Szerintetek a többiek pusztán jókedvükből tartózkodnak a tornyomban, és fogyasztják a villanyszámlámat? Nem költöztem volna össze sem Bruce-szal, sem Steve-vel, ha a szükség nem kényszerített volna rá.
- Sajnáljunk? – kérdezte közönyös-cinikus hangon a Fekete Özvegy.
- A hetedik emelet a tiétek – sóhajtott gondterhelten Tony. – Az A lakás jelszava „úgytudtamhogyClintvisszajön01”, és a B-é pedig „sziaNatashakedves02”. Hálátlanok… - majd további körmondatokat mellőzve magukra hagyta a két megdöbbent ügynököt.
*
- Az előnyök között volt az is, hogy a mi drága duónk megjelenik a színen, ugye? – kérdezte derűsen Tony a katonát.
- Tudtad?
- Sejtettem. Amúgy pedig nem viselkednek túl kedvesen.
- Csodálod? Amikor csak a közelükben vagy, folyton megjegyzéseket teszel egy kettejük közötti nem létező szerelmi kapcsolatra.
- Nem létező? Ugyan már – kacsintott huncutul Tony.
- Mit tettél megint? – kérdezte Steve rosszat sejtve.
- Semmit, csak gondoltam megédesítem kicsit az ittlétüket – Tony vigyorgott, mint a vadalma.
- ANTHONY STARK! – hallatszott hirtelen egy felháborodott női, majd egy férfihang.
- Imádom, amikor a nevemet ordítják – röhögött a Vasember. – Az irodámban leszek, ha kellene valami – azzal az említett hely felé spurizott.
*
- Én megértem, hogy ennek nem volt normális gyerekszobája, de azt is megértem, hogy párszor már el akarták tenni láb alól – rontott be Natasha vérvörös fejjel a konyhába.
- Mi történt? – kérdezte lemondóan Steve.
- Ez a barom nászutas lakosztállyá alakította át a fél emeletet – füstölgött Clint is.
- Hol van most? – Natasha bal szeme furcsán rángatózni kezdett.
- Ööö - válaszolta diplomatikusan Steve –, szólok JARVIS-nak, hogy intézkedjen.
*
Miután a kedélyek ilyen módon lecsillapodtak, Steve összehívta a csapatot a tárgyalóterembe. Fury hologramos képmásával együtt megvitatták a további teendőket, és megállapodtak abban, addig nem tesznek semmit, ameddig Loki magához nem tér. Az eddigiekből kiindulva még minimum egy hét várakozással számoltak, és nem is sejtették, hogy a dolgok hamarosan mennyire fel fognak gyorsulni.
*
Natasha és Clint természetesen nem vállaltak semmiféle közvetlen kontaktust az eszméletlen Lokival. Mint mondták, ők vészhelyzet esetére vannak itt, különben a napokat a szobáikba elvonulva töltötték, amire Tony nagyon viccesen meg is jegyezte, hogy na vajon mivel…
*
Másnap este Tony Stark a szokásos látogatására indult Lokihoz. Feloldotta a biztonsági zárat, majd az eddigi tapasztalatok alapján oda sem nézve, rutinosan hátat fordított a félistennek, és visszazárta az ajtót. A művelet közben azonban a fülébe kúszott egy sikamlósan édes hang, aminek köszönhetően az összes létező szőrszála egyenesbe vágta magát. Lassan hátrafordult, közben buzgón remélve, hogy csak a füle cseng.