3. fejezet.
egyre több a bonyodalom. meg a srácok. és víz hejhöjj.
- Szia, Dany, valami probléma van? – kérdezte Zayn figyelmesen, és a lány úgy érezte, mintha legalábbis évek óta ismerné.
- Semmi, semmi olyan, amin életek múlnának. – Igyekezett könnyed hangot megütni. Csak a sajátomé. Gondolta gúnyosan. Mikor Zayn könnyedén karon akarta fogni, automatikusan megrázta magát. A fiú azonnal kapcsolt.
- Ja, nem akarod? Ne haragudj, én nem akartam semmit, csak olyan elveszettnek tűnsz – magyarázkodott a fekete hajú.
- Nincs semmi baj – mondta Dany, és ezúttal ő karolt bele a fiúba, majd rá is mosolygott, az viszonozta.
- Szóval, mi az, amit telefonon nem lehet megbeszélni? – kérdezte játékosan, ugyanis Zayn mellett valamiért megmagyarázhatatlanul jól érezte magát.
- Öhm, nos, – Zayn elkomolyodott – szóval, van egy fiú, akinek mondhatni tetszel, de ennek a fiúnak van egy komolynak látszó kapcsolata, és… bonyolult a helyzet.
- Nekem mondod? – sóhajtott Danielle. Nem számított rá, hogy Zayn is szerelmet akar neki vallani, a változatosság kedvéért. Ám ez, az eddigiekkel ellentétben nem igazán zavarta. Én és Zayn? Mondjuk, jó páros lehetnénk, vagyis… Eddig tudott csak eljutni a gondolatmenetében, ugyanis a fiú hirtelen megtorpant.
- Hát te meg – kezdte Dany, azonban egyszer csak azt érezte, hogy eltűnik a lábai alól a talaj. Az érkezés nagyon nedves volt, és egyáltalán nem kellemes. Magyarul mondva beleesett egy tóba. Egy nyomorult tóba.
- Zayn! – nyivákolta csukott szemmel, és érezte, hogy a gonosz kis h2o molekulák felkúsznak az egész testére.
- Dany, nyisd ki a szemed, és nyújtsd ide a kezedet – hallotta meg a fiú kellemes mély hangját. Így is tett.
- A lakásom öt percre van innen, – kezdte Zayn, amikor Dany végre kikecmergett a tóból – ha gondolod, feljöhetsz hozzám átöltözni.
- Köszi, az jó lenne – vacogott Danielle. Amikor a fiú átölelte – nem törődve azzal, hogy ilyen módon a saját ruhái is vizesek lesznek – már nem is fázott annyira.
- Tudok adni egy fekete pólót, ha jól látom S-es méretű, szóval biztosan jó lesz rád, meg egy farmernadrágot is – mondta Zayn, amikor felértek a lakásába, ami szerencsére tényleg nem volt messze. A lány addigra már a fagyhalál állapotába került, úgyhogy bármire rábólintott volna. Zayn beterelte őt a hálószobába.
- Vedd le a ruháidat, és hagyd itt őket – mondta, azzal Dany kezébe nyomott egy törülközőt, és egy köpenyt is. – A fürdő ebből a szobából nyílik, az ágyon lesznek a tiszta ruhák mire végzel.
- Köszönöm – Dany hangja tele volt forró hálával, amikor felnézett a fiúra, és csak akkor ébredt tudatára annak, hogy a fehér pólója a víznek köszönhetően teljesen tökéletesen átlátszó, amikor látta, hogy Zayn pillantása átvándorol az arcáról a… Jézusom! Gyorsan befutott hát a fürdőbe. Mikor hallotta, hogy a másik kimegy a szobából, gyorsan megszabadult vizes gönceitől, és az ágyra hajigálta őket.
Egy kellemes forró zuhany megnyugtatta, és valamennyire észhez is térítette, legalább is szerette volna ezt hinni. A kis polcon rábukkant egy málnás tusfürdőre, valamint csupa csajos piperecuccra. Ezt nem tudta mire vélni. Tényleg, honnan is vannak neki női holmijai? Mikor a zuhanyból kilépve szembetalálta magát egy óriási göndörítő fésű, egy piros rúzs, valamint egy szempilla göndörítő nemes kombójával, szinte biztos volt abban, hogy ezek nem Zayn cuccai. De akkor kié? Lehet, hogy barátnője van? Dany rémülten a szája elé kapta a kezét. És én meg majdnem flörtöltem vele! Szárazra törülte magát, utána pedig kiment a hálóba, és felvette az említett pólót, és nadrágot. A nadrág pont jó, de a felső kicsit szűk a mellemnél. Dany szemügyre vette magát az óriási tükörben, aztán észrevette, hogy az ágy fölött, a plafont is ugyanez az anyag borítja. Na, jó, ezt nem akartam tudni. Inkább a külsejével foglalkozott. Mivel muszáj volt az arcát is lemosnia, viszont ide semmi sminket nem hozott, ezért egy teljesen csupasz arcú Danielle nézett vissza rá. Csodálatos, így jó, ha kinézek tizennégynek. Mivel azonban alapjában véve szép vonásokkal rendelkezett, a dolog nem zavarta annyira. Haját alaposan megfésülte, és szabadon engedte, így az most lágyan omlott vállaira, és ölelte körül a karjait. A fekete póló a szűk szabású mellrész miatt felcsúszott egészen a köldöke fölé, és szabadon hagyta tökéletesen lapos hasát. Nem is rossz.
Dany, ahogy volt, mezítláb osont az ajtóhoz, azonban kívülről igencsak ingerült férfihangokat vélt hallani.
-… magyarázod azt, hogy nálad vannak a holmijai? Nincsen itt mi? Madárnak nézel? – a lány úgy döntött, hogy nem hallgatózik tovább, magabiztosan lenyomta hát a kilincset, és kilépett a nappaliba. Az ajtó túloldalán egy igencsak egymásnak feszülő Zayn-Louis párossal találta szembe magát. A fiúk abban a pillanatban elhallgattak. És most következik a nyálcsorgatás. Gondolta rosszmájúan Dany, és valóban. Nem tévedett nagyot.
- Dany – nyögte Louis, miután szóhoz jutott – jól nézel ki. – Erre Zayn szemmel láthatóan bepöccent.
- Ide figyelj, Louis, ide jössz hozzám, azzal az indokkal, hogy Niall látta, hogy mi a Hyde parkban sétálunk, csinálod a hisztit, amikor megpillantod a száradó ruháit, és számon kéred rajtam őt, mit egy féltékeny szerelmes, vagy legalábbis úgy, mintha éppen a szervkereskedőknek készültem volna eladni őt bedrogozott állapotban, majd amikor végre megpillantod, csak annyit bírsz kinyögni, hogy „jól nézel ki”! Jó hogy nem mindjárt meggyanúsítod őt is azzal, hogy éppen az előbb zavartunk le egy gyors numerát, csak azért, mert kócos a haja!
- Kócos a hajam? – kérdezte Dany kétségbeesetten.
- Lezavartatok egy gyors numerát? – az ajtóban egy hullámos szőke hajú, feltűnően szép, Barbie-baba szerű lány vert gyökeret, és kezdett spontán lombosodásba.
- Jaj, dehogy, drágám, éppen azt magyaráztam ennek a tökfilkónak, hogy… - magyarázkodott Zayn. Drágám? Dany összevonta a szemöldökét.
- Tökfilkónak? – Louist láthatóan más dolog foglalkoztatta.
- Miért viseli egyáltalán a ruháimat? – kérdezte a szőkeség idegesen.
- Mert beleesett a tóba – kezdte Zayn.
- Hah, ezek szerint tényleg voltatok a Hyde parkban – vágott közbe Louis.
- Ezt a részét nem tagadtam – a fekete hajú fiú a kezeibe temette az arcát.
- Neked van barátnőd? – Danielle fejében kezdett túl sok lenni az információ.
- Dany, ő Perrie Edwards, a jegyesem – mutatott Zayn a lányra, majd finoman átölelte.
- De hát, akkor miért vallottál nekem szerelmet a parkban? – kérdezte félredöntött fejjel.
- Hogy micsoda? – fortyant fel Louis liluló fejjel. – Előadod nekem a szentbeszédet, miközben… - indult meg Zayn felé, aki viszont a barátnője mögé bújva vett szóbeli revansot.
- Valamit félreértettél, Dany – mondta, miközben azon ügyködött, hogy elkerülje énekes társa ütlegelő kezeit, mindezt persze úgy próbálta meg intézni, hogy lehetőleg a barátnőjének se essen baja.
- Louis, én nem mondtam neveket – azzal sokatmondóan a barátjára nézett.
- „Van egy srác” – kezdte Louis, mintha betanult szöveget mondana.
- Pontosan – Zaynen látszott, hogy halálosan megkönnyebbült.
- De ezt Harry neked is elmondta? Úgy értem – kapott észbe hirtelen, majd teljesen elvörösödött. A helyzetet végül a fekete hajú fiú vette a kezébe.
- Perrie, – szólt kedvesen – ő a legújabb haverunk, Danielle, akivel, semmi, ismétlem, semmi szexuális kapcsolatom nem volt, valamint szerelmet sem vallottam neki soha.
- Örvendek, Dany – biccentett a másik lány.
- Én is. – Ekkor hirtelen eszébe jutott valami – te az a Perrie Edwards vagy, aki…
- Igen, a Little Mix-ből, személyesen – fejezte be mosolyogva Perrie.
- Wow, imádlak titeket! – lelkesedett Dany.
- Ez kedves tőled, de tudod, este Zayn szüleivel vacsorázunk, és még készülődünk is kell.
- Ja, tényleg – kapott észbe a fekete hajú fiú – Dany, a többit meg majd megbeszéljük később.
- A ruhákat visszahozod máskor, esetleg dumálhatnánk is valamikor – indítványozta Perrie.
- Ó, az remek lenne! – Dany még kapott egy babacipőt, lévén, hogy a magas sarkúja is elázott, meg a vizes ruháit egy zacskóban. Miután finoman ki lettek tessékelve a Malik-Edwards rezidenciából, egy ideig csendben gyalogoltak, aztán Louis elkezdett kuncogni.
- Mi olyan vicces? – érdeklődött Danielle hűvösen, hiszen még mindig nem volt kibékülve a fiú hirtelen felbukkanásával.
- Semmi, csak… olyan pici vagy – mosolygott a barna hajú. – Mármint, még sosem láttalak lapos talpúban.
- Én nem vagyok, pici! – fújta fel magát Dany. – Százhatvanhat centiméter vagyok, ami egy teljesen átlagos magasságnak számít a lányoknál!
- Na, persze, – vigyorgott továbbra is Louis szemtelenül – törpe!
- Hagyd abba! – sivalkodott Danielle. – Különben is, miért jöttél utánam? Ha azért, hogy csak gyanúsítgass, aztán meg sértegess, akkor igazán nem kellett volna fáradnod – durcásan karba tette a kezeit, majd – tőle telhetően – nagy léptekkel elindult.
- Nem értesz te semmit! – hallotta, hogy Louis utána fut, majd érezte, amint a fiú erősen megszorítja a vállát, és határozott mozdulattal nekilökte az egyik ház falának.
- Fogalmad sincsen róla, hogy… – kezdte, s közben mélyen Dany szemeibe nézett. – Hogy én… - futott neki újra. A lány megborzongott a másik közelségétől. Maga sem tudta, hogy miért, de az egyik kezét finoman Louis arcára simította, aki nem bírta már tovább. Száját egyenesen a lány szájára tapasztotta, közben pedig beletúrt Dany selymes, szőke hajába, aki halkan belenyögött a csókba. Ezt Louis bátorításnak vette, és finoman beledugta a nyelvét a másik szájába, ezzel elmélyítve a csókot. Danielle nagyon élvezte, amint a fiú nyelve érzékien köröz a szájában, és egy még soha nem tapasztalt, kellemes érzés lett úrrá rajta. Ösztönei azt súgták, hogy még, még, még… Viszont nem tudta figyelmen kívül hagyni az agyában vészvillogóként csilingelő, figyelmeztető hangokat, és akkor eszébe jutott az álom, valamint az ominózus mély hang.
- Mégis mit művelsz? – lökte el magától hirtelen a fiút. Azt szerette volna, hogy a hangja vádlón csengjen, de inkább hangzott ijedtnek, és zavarodottnak.
- Tényleg, Louis, mit művelsz? – ebben a pillanatban meghallotta a háta mögül az áhított, érzékien mély hangot.
- Ö, szia, Harry, Niall – a barna hajú fiú zavartan toporgott, és láthatóan teljesen elvesztette a fonalat.
- Niall, – cincogta Dany – ti meg hogy kerültök ide?
- Zayn hívott, azt mondta kettesben vagy ezzel a félőrülttel – a szőke fiú helyett Harry válaszolt.
- Jó, azért ne lőjünk túl a célon, haver – tartotta fel a kezeit Louis.
- Ne? – a göndör hajú fiú hangja eléggé fenyegetően csengett.
- Dany, gyere, már késő van, haza kísérlek – szólalt meg váratlanul Niall feszült hangon. Azzal átkarolta az értetlen lányt, és elvezette. Amikor Danielle hátrapillantott látta, hogy a két fiú még mindig egymásnak feszülve áll, majd amikor hallótávolságon kívül értek, elkezdtek veszekedni.
- Niall, – szólalt meg félénken – én nem értek semmit.
- Hát persze, hogy nem! – a másik hangja keményen csengett, amitől Danynek akaratlanul is könnyek szöktek a szemébe. Mikor Niall ezt észrevette, megsimogatta a lány karját, és halványan elmosolyodott.
- Ne haragudj, nem akartam durva lenni veled, csak tudod… bonyolult a helyzet.
- Igen, ezt mások is mondták már – húzta el az ajkait keserűen Dany. Ekkorra már a lány háza elé értek, és alaposan be is sötétedett. Az ajtó előtt egymásra néztek, Niall még midig nem vette le a kezét Danielleről.
- Hm, - találta meg a hangját a lány – bejössz?
- Talán nem kéne – mondta bizonytalanul a másik.
- Kérlek, Niall, gyere be, és… - Dany az agyában felötlő helytelen gondolatokra megrázta a fejét – és magyarázd el, hogy, mi is ez az egész.
- Végül is, rendben van – felelte a fiú, miután egy jó pár pillanatig Dany könyörgő tekintetét vizslatta.
Szerencsére Liza már lefeküdt, valamint Consuela se volt a színen, úgyhogy Dany és Niall egy nagy tál chips kíséretében letelepedtek a kanapéra.
- Szóval? – feszegette a témát újfent a lány, ám amikor Niall megrázta a fejét, mérgesen felugrott.
- Na, jó, ez így nem mehet tovább – azzal a konyha felé indult.
- Mit csinálsz? – követte a fiú.
- Hozok valami olyat, ami megoldja a nyelvedet – kacsintott Dany, és elővett egy hamisítatlan mézes ír whisky-t, valamint két poharat.
- Dany, te mit… megőrültél? – kérdezte elborzadva a szőke fiú.
- Igen, – kezdte Danielle, és érezte, amint a sós könnyek végigfolynak az arcán – lehet, hogy megőrültem, de szeretném tudni, hogy mi folyik itt.
- Akkor ülj le – Niall kivette a kezéből az üveget, és töltött maguknak egy jó adagot.
- Húzóra – koccintotta oda a lány poharához a sajátját.
- Egs – bólintott Dany is, és rögtön felhajtotta az aranyló italt.
Egy fél órával később, már egészen jól érezték magukat, és el is kanyarodtak az eredeti témától.
- Na, szóval! – csuklott egyet Danielle, és arrébb tolta a félig üres üveget. – Ne kelljen már harapólóval kihúznom belőled mindent! – Nem értette, hogy Niall miért kezd el nagyon nevetni.
- Mármint, harapófogóval? – kuncogott a szőke fiú, de aztán hirtelen elkomolyodott. – Dany, amikor a szórakozóhelyen találkoztunk, akkor, nos, valaki nagyon hamar felfigyelt rád, és én, mi… megígértük neki, megígértünk neki, valamit. Csak aztán, megint jöttél te, és… - Niall tehetetlenül feltartotta a kezeit.
- A zavaró tényező, mi? – kérdezte Dany nagy bölcsen.
- Az, zavaró tényező – bólogatott a másik.
- Jó, figyelj akkor, - emelte fel a mutató ujját a szőke lány – haladjunk szép sorjában.
- Haladjunk – mondta figyelmesen Niall.
- Kinek tetszem? – érdeklődött Danielle.
- Nekem – vágta rá a másik azonnal. – Mármint, Louisnak, vagyis, Harrynek, igen, Harrynek!
- Szóval – Dany valamiért viccesnek találta a helyeztet. Valamiért. – Azt állítod, hogy mindhármatoknak vannak bizonyos – elkuncogta magát – érzései irántam?
- Azt – bólintott Niall megkönnyebbülten. – Csak tudod, - ekkor széles mozdulattal átölelte a lányt – vannak ezek a bizonyos haveri kötelezettségek. Szóval, ha például, tegyük fel, hogy Harry azonnal kinézett magának, és megkért minket Louissal, hogy cserkésszünk be téged, vagyis, –helyesbített azonnal, amikor érezte, hogy Dany megmerevedik a karjaiban – hogy érdeklődjünk veled, nálad, magadról, róla, érte. Érted?
- Nem én – vágta rá Danielle, és a biztonság kedvéért közelebb húzta magához a whisky-s üveget.
- Szóval, érdeklődés közben, történt valami, ami engem egészen megzavart, és gondolom Louist is, ha az utcán jól vettem ki a helyzetet.
- Mi volt az? – suttogta kábán Dany, a fejét ugyanis teljesen üresnek érezte
- Te! – kiáltotta Niall boldogan. – Te – mondta aztán szomorúan. Kivette az üveget a lány kezéből, és jól meghúzta.
- De, – ült fel hirtelen Danyt is magával rántva - a többiek most nincsenek itt – rázta meg a fejét hihetetlenkedve.
- Nincsenek – hagyta rá bódultan a szőke lány, és Niall vállára dőlt.
- Akkor miről is beszélünk? – tette fel a költői kérdést amaz.
- Fogalmam sincsen – nézett fel Dany a fiúra, és egy széles mosoly terült el az arcán. Szép kék szemek. Úgy tűnt, hogy végre Niall is rászánta magát a dologra. Egy mozdulattal ledobta a lányt a kanapéra, és fölé mászott.
- Dany, – susogta – tetszel! – azzal rávetette magát a lány ajkaira. Danielleben még rendesen dolgozott az alkohol, nyilván ez lehetett az oka annak, hogy habozás nélkül viszonozta a fiú heves, követelőző csókjait. Hm, ez másabb, mint Louis csókja, nem is tudom, olyan… jó.
Amikor Niall a kölcsönkért póló alá csúsztatta a kezét, eszébe jutottak Zayn szavai. „Van egy fiú, akinek mondhatni tetszel.” Erre aztán hirtelen kijózanodott.
- Várj! – olyan hirtelen ült fel, hogy szegény Niall a padlón kötött ki. – Jól vagy, szöszi? – a szája elé kapta a kezeit. Szöszi?
- Jól – nyögte a földről a másik, majd Dany segítségével felvergődött az ülőgarnitúrára.
- Ha te azt mondod, hogy Harry téged, és Louist bízta meg, vagyis… akkor Zayn mégis kiről beszélt?
- He? – Niall roppant értelmes képet vágott. – Mindegy – legyintett ingerülten a lány. Ezt talán nem most, és nem veled kéne megbeszélnem.
- Akkor, – gesztikulált a fiú a részegek tipikus nagylelkűségével – akár folytathatnánk is – azzal időt sem hagyva a lánynak teljesen rácuppant.
- Niall, ne! – Dany tudta, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó. Ugyan tetszett neki a fiú, és még kívánta is, de ekkor tudatosult benne, hogy egy napon belül két fiúval is intimnek mondható nyálcserét folytatott. Vagy, már elmúlt éjfél? Mert akkor már nem egy napon belül lenne. Vakon kotorászott a mobilja után. Éjjel egy óra múlt huszonkét perccel. Háh!
Ekkor hortyogásra lett figyelmes, és látta, hogy Niall elaludt. Tök édes így. Mielőtt azonban még több bűnös gondolata támadhatott volna betakarta a fiút, eltüntette a poharakat, és az üveget, majd felment az emeletre, és úgy ruhástól bedőlt az ágyba.