one direction fic. laza vicces 18 alatti koktél. tinik, és az ő óriási problémáik, ugyebár.
Egy sötét folyosón rohant.
- Anya! – kiáltotta. – Apa! – De nem felelt senki. Egyszerre csak meglátta a fényt a folyosó végén.
Danielle Louisa Taylor zihálva ébredt fel, érezte, hogy a teste verejtékben úszik, és kapkodva szedi a levegőt. Már megint ez az álom. Habár a szüleit még kicsiként, hét évesen elveszítette, az emlékük, még most, tíz év után is kísértették a fiatal lányt.
Danielle reszketve rúgta le magáról gyűrött takaróját, amibe a rémálomnak köszönhetően sikerült teljesen belecsavarodnia. Odabotorkált a szobájából nyíló fürdőhöz, és felkapcsolta a villanyt. A falra szerelt vízálló óra halványan zümmögött a csendben, számlapja hajnali hatot mutatott. A mellette álló egészalakos tükörben Danielle alaposan szemügyre vette magát. Kócos aranyszőke haja izzadtan tapadt a fejére és a karjaira, bőre a szokásosnál is sápadtabbnak hatott, apró cseresznyepiros ajkait összeszorította, tengerzöld szemei pedig – még az álomnak köszönhetően – zavarodottan bámultak a semmibe.
Sóhajtott egyet, majd megmosta az arcát egy kis hidegvízzel. Nem volt értelme visszafeküdni, az iskolának köszönhetően amúgy is kelnie kellett egy bő félóra múlva. Danielle már régóta nem tudott jól aludni, a nagymamája szerint kiskorában jó alvó volt, de erre ő nem emlékezett.
A kinyúlt vasemberes topjára – melyet alvós pólónak használt – felvette a pink köntösét, és halk léptekkel lesietett a konyhába. Legnagyobb meglepetésére nem találta ott a nagyiját, aki pedig mindig is nagyon korán kelő volt. Helyette azonban már ott szorgoskodott Consuela, a bejárónő, aki az alattuk lévő kislakásban lakott. Nagyi ugyanis már eléggé öreg volt, így kellett valaki, aki elvégzi a házimunkát, és a lakás körüli teendőket.
A nagydarab brazil nő halkan jóreggelt-et kívánt, majd Danielle elé rakott két lekváros pirítóst, és egy pohár narancslevet. Miközben lefőtt a tea, a szőke hajú lány elgondolkozva rágcsálta az egyik pirítós szélét, és az aznapi teendőire gondolt. Ma írnak témazárót történelemből, ami miatt ugyan sok osztálytársa aggódhatott volna, azonban Danielle az egyik legjobb tanuló volt az osztályban. Angolból, franciából, biológiából, és történelemből pedig egyenesen az élvonalba tartozott.
Miután megette szerény reggelijét – mindig is figyelt az alakjára – ismét a fürdőszoba felé vette az irányt, immár határozott szándékkal. Út közben belebotlott a nagyiba, akit egy puszival üdvözölt. Szép komótosan lezuhanyozott, és megmosta, majd beszárította a haját – sosem volt híve a sietségnek – majd végre elérkezett számára a reggelek fénypontja. Kinyitotta óriási kétajtós gardróbszekrényét, és elkezdett azon filózni, hogy vajon mit is vegyen fel. Ez a szertartás rendszerint egy jó félórába is beletelt, nem véletlenül kelt fel a szükségesnél másfél órával korábban. Végül aztán döntött. Leakasztott a fogasról egy krémszínű, térd fölé érő Chanel pántnélküli ruhácskát, amit egy sötétkék fonott övvel, és magas sarkúval, valamint egy világoskék blézerrel egészített ki. Mivel ősz vége volt, Danielle fontolgatta a harisnyát, ám az enyhe időre való tekintettel végül elvetette. Utána jöhetett a második kedvenc reggeli elfoglaltsága, a sminkelés. Tökéletesen sima, és pattanásmentes bőrének köszönhetően csak egy enyhe púder kellett, valamint a kedvenc barackvirágszínű pirosítója – a porcelánbaba hatás kedvéért. Hatalmas szemeit fekete tussal húzta ki, és vízálló fekete spirált rakott a szempilláira. A száját a kedvelt, a púderrel megegyező tónusú barackszínnel fényezte ki, és már készen is volt. Futtában magára spriccelt rózsaillatú márkás francia parfümjéből, nyakára tekerte violakék nyári sálját, a karjára akasztotta a krémszínű, szegecses Dolce&Gabbana szatyortáskáját, és már az ajtón kívülről visszakiáltott a nagymamájának.
Az utcán a közeli Starbucks kávézó felé vette az irányt, közben szeretetteljes pillantásokat vetett az ízléses, halványrózsaszín emeletes ház felé, melyben már egy évtizede éltek nagymamájával, Lizával. Egészen pontosan a szülei autóbalesete óta. Szerencsére akkor Liza még egy neves ügyvédi iroda fejeseként dolgozott, amely elég megélhetést biztosított mindkettejüknek, s azóta a nyugdíjából is bőven tellett drága ruhákra, nyaralásokra, és egyéb – a modern élethez elengedhetetlen – kütyükre.
Mire Danielle idáig jutott a gondolataiban, már kezében gőzölgött a kedvenc csokoládé szirupos Mocha eszpresszó kávéja, a nevével jelzett csini papírpohárban. Óvatosan belekortyolt, majd elégedetten nyugtázta, hogy az ital hőmérséklete pont megfelelő. Most már nem kellett mást tennie, csak nyugisan elballagni a két sarokkal odébb lévő elegáns magániskolába.
- Szia Dany, istenien nézel ki! – az iskola udvarán egyből a tömeg sűrűjébe került. Dicsérték a ruháját, a körme színét – francia manikűr - vagy a frizuráját. Ő igyekezett mindenkivel egy kedves szót váltani, aztán a megfelelő pillanatban átfurakodott közöttük, és elsuhant egy árnyékos pad felé, ahol egy fekete hajú, ázsiai lány várta.
- A szokásos, mi? – Sophia Mallory – Danielle hivatalosan is legjobb barátnője – ironikus mosollyal nézett a szőke hajú lányra, aki erre elpirult.
- Nem is tudom, hogy miért csinálják ezt – vont vállat végül, és elővarázsolt a táskájából egy Latte Macchiato-t, Sophia kedvencét.
- Talán ezért – az ázsiai lány szeme huncutul megvillant. – Figyelmes vagy, kedves, és mindenkivel törődsz.
- Ugyan már – pironkodott Dany. – Csak kávét hoztam a legeslegjobb barátnőmnek, nem kell túlzásokba esni.
- Te tudod – váltott témát hirtelen Sophia. – Apropó, remek híreim vannak.
- Mondd! – A szőke lány szemei felcsillantak. Tudta, hogy Sophia-nak csak remek hírei lehetnek, ugyanis az apja egy lemezkiadó cégnél dolgozott, és így a fekete hajú lány mindig jóval előbb értesült a tiniket érintő zenei újdonságokról.
- Szóval – Sophia hatásszünetet tartott –, lesz egy exkluzív X-faktoros buli holnap este, ahol a régi, azóta már befutott énekesek lépnek fel kis közönség előtt. Ott lesz Leona Lewis, Alexandra Burke, a Little Mix és James Arthur is. Valamint az összes zsűritag. – Danielle elégedetten sikított fel, a hír pontosan megfelelt az elvárásainak.
- És gondolom, apukádnak pont van két ingyenjegye – jegyezte meg kajánul.
- Nem kettő – kezdte komoly képpel Sophia – hat!
- Hm, ki legyen az a kiváltságos négy? – kérdezte Danielle tűnődve.
- Azok, akik a legjobbak voltak hozzánk ebben a másfél hónapban, vagyis az iskolakezdés óta – Sophia önelégült fejet vágott.
- Hát – harapta be alsó ajkát a szőke lány –, én Monát javasolnám elsőnek, ő mindig olyan készségesen megírja a matekházinkat.
- Egyetértek – bólintott Sophia. – Másodikként jöhetne Lucas.
- Ő a legmenőbb srác a suliban – helyeselt Danielle. – Aztán jöhetne még Kevin.
- A múltkor is meghívott a bulijára – eresztett meg egy halvány mosolyt az ázsiai lány. – Az egy más dolog, hogy nem mentünk el rá – tört ki belőle a nevetés. Miután ezen kikacarászták magukat Dany pihegve megszólalt:
- Legvégül pedig Julie-t mondanám, annyira igyekszik velünk jóban lenni.
- Igen, és azok a napi ajándékcsomagok is elég drágák lehetnek – merengett Sophia. Julie Beauty egy új keletű szoftvermilliárdos lánya volt, és mindig is nagyon igyekezett Danyék kegyeibe férkőzni különféle meglepetésekkel.
- Akkor? – Dany sokatmondóan barátnőjére nézett, amaz pedig bólintott.
- Te csak legyél nagyon csini, majd én mindent elintézek.
*
Danielle fújtatva becsukta a lakásuk ajtaját, majd az összes szatyrot az engedelmesen ott szobrozó Consuela kezébe ömlesztette. A vásárlókörűt mondhatni több, mint sikeres volt. A mai napon egyeztettek Sophiaval, hogy egy limuzin felveszi a lakásuknál mind a négy szerencsés kiválasztottat, de előtte természetesen a két barátnőt. Ennek örömére, valamint Liza bankkártyáinak legnagyobb sajnálatára, a lány úgy érezte, hogy kell valami igazán csini, alkalomhoz illő ruci az estére, na meg természetesen a hozzá való kellékek.
A limuzin nyolcra jön majd érte, ezért Dany már ötre előkészített magának egy habos nyugtatófürdőt. Délelőtt dolgozatot írtak matematikából, ami sajnos nem tartozott a lány erősségei közé, azonban szerencsére ez sem szegte kedvét az estétől.
Háromnegyed nyolckor már az előszobában várta az autót, közben pedig fekete Xperia Z okostelefonjáról csekkolta a Facebookot. Unalmas, gondolta, unalmasak mind! Még gyorsan felrakott Instagramra és Tumblr-re egy tükörben pózolós képet, kiírta Twitter-re, hogy hova megy, és már meg is hallotta az ominózus dudálást. Elegánsan kilibbent az ajtón, majd hagyta, hogy a sofőr besegítse a kocsiba.
- Nahát Dany, egyszerűen mesésen nézel ki! – bókolt Sophia.
- Gondolod? – forgolódott az imént említett. – Nem akartam azért túl elegánsan kinézni.
- Nahát, túl elegáns nem igazán lettél – kacsintott az ázsiai lány.
- Te sem nézel ki éppen rosszul, ami azt illeti – mondta Danielle megkönnyebbülten a hallottaktól. A lányok udvarias bájcsevejével el is ment az idő, úgyhogy Danyék egyszer csak arra eszméltek, hogy a limuzin leparkolt a következő címnél.
- De tényleg, igazán, olyan aranyosak vagytok, hogy engem is elhívtatok – hálálkodott az utolsóként beszálló Julie.
- Ugyan, semmiség – legyintett könnyedén Dany.
- Jó buli lesz! – vigyorgott Lucas, majd feltűnően végigmérte Danielle-t, már sokadszorra.
Mindegyikük legnagyobb meglepetésére a limuzin a főbejárat előtt parkolt le, ott, ahol a fotósok hada várakozott, hogy lekapja a sztárokat.
- Mi a fene? – suttogta elsápadva Mona.
- Ja, nem mondtam? – Sophia láthatóan élvezte a helyzetet – Az ingyenjegyek kikötése, hogy úgy kell tennünk, mintha mi is a hírességekhez tartoznánk, vagy legalábbis fontos emberek lennénk.
- Azok is vagyunk, nem? – kérdezte viccesen Kevin.
- De bizony! – húzta ki magát Dany, mire minden szempár rászegeződött. – Liza a királynő gyerekkori barátnője volt, többször voltam a Buckingham palotában teázni, sőt a múlt hónapban a kis George-ot is a karjaimban tarthattam.
- Ki az a Liza? – törte meg a tiszteletteljes csendet Mona suttogása.
- A nagymamám – felelte a szőke hajú lány, azzal magabiztosan megragadta a sofőr fehér kesztyűs kezét, és kiszállt a limuzinból.
Sophia tényleg nem tévedett, az outfitem kimérten elegáns, és inkább sikkes. Danielle élvezte a kamerák kattogását, és a vakuk villogását. Fordult párat ezüst platform magas sarkújában, fekete tüllös miniszoknyája pedig minden mozdulatára repkedett a levegőben. Az óriási gyémánt hatású fülbevaló remek választás volt, ahogyan az apró ezüst kövek is a hajamban. A bejárati ajtó melletti vékony tükörben még utoljára szemrevételezte magát, és megállapította, hogy fodros, rövid ujjú inge tökéletesen rásimul kifogástalanul lapos hasára, és gömbölyű melleire, az utóbbit félig szabadon is hagyta. A fekete-fehér összeállítással sohasem lehet tévedni.
A teremben már nagyon sokan voltak, és fülsüketítően szólt a zene. Dany érezte, hogy a barátai követik, ezért hátra sem nézve odaszlalomozott az italos pult felé.
- Egy Mojito koktélt kérek – mondta a pincérnek, azzal felmutatta az ingyenjegyét. A férfi végigmérte a jegyet, majd őt is, azzal sajnálkozva megszólalt:
- Kiskorúakat alkohollal nem szolgálunk ki – azzal, mielőtt a szőke hajú lány tiltakozhatott volna, egy másik, potenciálisabbnak látszó vendéghez fordult.
- Elnézést - hirtelen egy kellemes férfihang szólalt meg mellette –, egy Mojito koktélt, és egy ásványvizet – intett a felszolgálónak, az pedig szó nélkül a hang gazdájának kezeibe nyomta a kért italkombinációt.
- Az itala, hölgyem – Danynek csak most sikerült végigmérnie a férfit, aki inkább még fiú volt. Egy barna hajú és szemű, eléggé kellemes vonásokkal rendelkező fiú, aki valamiért ismerősnek tűnt a lány számára.
- Köszönöm – mosolyodott el megilletődve. Ám mielőtt szólásra nyithatta volna a száját, a fiú kámforrá vált. A többiek csak ekkor érték utol.
- Hát te? – kíváncsiskodott Sophia, de Lucast egészen más dolgok foglalkoztatták.
- Hogyan szereztél piát? Az van kiírva, hogy tizennyolc alatt nem szolgálnak ki alkohollal.
- Egy fiú vette nekem – somolygott Danielle negédesen.
- Egy fiú, mi? – kezdte rezignáltan Sophia, azonban hirtelen megszűnt az általános sötétség, és hangzavar. A színpadon megjelent Simon Cowell, aki üdvözölt mindenkit, majd bejelentette, hogy az estét a One Direction nyitja meg. A színpadon elkezdtek villogni a fények, és megjelent öt fiú, akik közül az egyik mintha… De nem, az nem lehet! Dany eltátotta a száját; valóban Liam Payne vett volna neki egy Mojito koktélt az imént?
*
- Mi a baj, Danielle? – kérdezte Mona aggódva, amikor látta, hogy a szőke hajú lány szinte megbabonázva bámulja a színpadot.
- Se… Semmi – hebegte az előbb említett. Amikor a fiúk belekezdtek a Best song ever-be, bizonyára csak a fények furcsa összjátéka lehetett az oka annak, hogy Dany úgy érezte, hogy Liam pontosan őt nézi. A többi számot már nem várta meg, hanem – mosdóra menésre hivatkozva – a hátsó ajtón kisietett a szabadlevegőre.
- Kezdek megőrülni – suttogta, falnak döntve a homlokát, miközben kistáskájában kotorászott – egy pontosan az ilyen vészhelyzetekre tartogatott – dugi cigije után.
Amikor végre rágyújtott, az első szippantás maga volt a nikotinmennyország.
- Abba kéne hagynod a dohányzást! – hallott meg a háta mögül egy ismerős hangot, aminek köszönhetően a cigaretta azonnal kihullott a kezéből ijedtében.
- Nem pont most gondoltam – nevetett Liam –, de megteszi.
- Már vége van a koncertnek? – kérdezte Dany félénken. Aztán rájött, hogy eléggé nagy hülyeséget kérdezett, a One Direction koncertnek ugyanis egyértelműen vége lehetett, ha az egyik énekesük itt beszélget most vele az utcán. Liam elnézően mosolygott rá, aztán megszólalt:
- Miért mentél ki? – Dany hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon. Tényleg, miért is?
- Te miért jöttél ki? – jutott eszébe hirtelen.
- Kérdésre kérdéssel? Jó taktika – nevetett a barna hajú srác.
- Te kezdted! – Danielle hirtelen késztetést érzett arra, hogy nyelvet nyújtson a fiúnak, mint egy óvodás, helyette azonban csak lebiggyesztette az ajkait.
Liam pár másodpercig elbűvölten nézte a szőke hajú lányt, aztán, mielőtt megszólalhatott volna, a hátsó ajtó határozottan kicsapódott.
- Hát itt vagy, drágám! Már mindenhol kerestelek! – Sophia Smith egy pillanatra nem tudott mit kezdeni a helyzettel, mivel Liam még mindig nem tűnt agyilag elérhetőnek.
- Drágám – csicseregte, majd a barna hajú fiú nyakába akasztotta a karját, közben pedig gyilkos pillantásokat lövellt az értetlen Danielle felé.
- Oh, igen – találta meg végre a hangját Liam, és automatikusan átkarolta a láthatóan féltékeny kreol bőrű lányt.
- Kezdjük elölről – szólalt meg Dany bátorságot erőltetve a hangjára, és előre nyújtotta a kezét.
- Az én nevem Danielle Louisa Taylor, örülök, hogy megismerhetlek. – Liamot megelőzve a barna hajú lány finnyáskodva megrázta Dany kezét.
- Sophia Smith – kezdte pökhendin – Róla – bökött a fiú felé – pedig már biztosan hallottál, híres énekes, és egyben a pasim is, Liam Payne. - Ekkor kínos csönd következett be, amit egy újabb kicsapódó ajtó zavart meg.
- Dany, az ég áldjon meg, ez neked a mosdó? – a szőke hajú lány szembe találta magát legjobb barátnője halálra rémült arcával, valamint a gang többi tagjával. Az utca kezdett hirtelen túlzsúfolt lenni, és a helyzeten az sem segített, hogy Lucas birtoklóan karolta át a szőke hajú lány derekát.
- Sophia, kedvesem – szólalt meg hirtelen Liam, ám az ázsiai lány a szavába vágott.
- Hát te meg honnan ismersz? – mérte végig csodálkozva, aztán jól láthatóan esett le neki a tantusz.
- Jézusom, ez Liam Payne! Dany, most már értem, hogy miért inkább vele flörtölsz idekint, mint, hogy velünk legyél odabent – a hangja megbántottan csengett.
- Flörtölni? – Liam barátnője méltatlankodva felsikoltott.
- Sophia, ez nem úgy van – kezdte Danielle, barátnőjének címezve a szavakat, azonban a méltatlankodó kreol bőrű lány a szavába vágott:
- Te csak ne próbálj nyugtatgatni, tündérke – bökte mellkason Danyt egyik hegyesre manikűrözött körmével.
- Liam, hova a fenébe tűntél, Sophia már ezer éve téged keres, ó… - az ajtó, mintha önmagát ismételné, szélesre tárult, és kiözönlött rajta négy fiú, Niall vezetésével, akinek a hangja azonnal elhalkult, amint megpillantotta a kialakult helyzetet.
- Mi van? – kérdezte az ázsiai lány – Kit keresek én?
- Micsoda? – Niall egy pillanatig nagyon bután nézett.
- Sophia, semmi – próbálta Danielle megmenteni a helyzetet, azonban a manikűrözött fruska közbevágott.
- Mondtam, hogy ne nyugtatgass!
- Én csak Danyt kerestem – folytatta a fekete hajú lány.
- Ki az a Dany? – kérdezte Niall.
- Én vagyok – lépett elő Danielle, és felszegett fejjel a fiúkra nézett. Niall szemmel láthatóan nem értette a helyzetet, Louis és Zayn csak vigyorgott, Harry pedig elgondolkodva bámulta a lányt. Dany a göndör hajú fiú pillantására furcsán kezdte érezni magát, és hirtelen lerázta magáról Lucas ölelő karját.
- Azt hiszem, valami félreértés történt – vett magán erőt.
- Ő – mutatott az ázsiai lányra – a barátnőm, Sophia Mallory, ő pedig – mutatott a kreol bőrű hisztérikára – Liam Payne barátnője, Sophia Smith.
- Aha, ezek szerint mégse ismernek engem – mondta csalódottan a fekete hajú lány.
- Akkor, most mi is történik? – tette fel a döntő kérdést Louis, még mindig az ominózus vigyorral az arcán.
- Semmi – sóhajtott Dany –, azt hiszem, hogy ideje hazamenni – azzal megindult az utca nem sikátor része felé.
- Várj! – a kiáltás egyszerre több torokból is elharsant.
- Még nincs is vége a bulinak! – kezdte Kevin.
- Beszéljük meg! – így Sophia, a barátnője.
- Ne menj el! – köszörülte meg a torkát Liam.
- Maradj itt, bébi! – kacsintott Lucas.
- Dany – suttogta Harry –, maradj.
Danielle megtorpant, majd hátrafordult.
- Maradhattok nélkülem is, majd otthon megbeszéljük, és… Sajnálom – az utolsó szónál egyenesen a göndör hajú fiú kábítóan zöld szemeibe nézett, majd sietős léptekkel elszaladt.