loki tevékeny, tony gyarló.
Szórakozol velem?
- Bruce, nem láttad Tony-t? - kérdezte másnap a kapitány a laborba lépve.
- Ma még nem - felelte elgondolkodva a professzor. - Miért kérdezed?
- Hát - Steve habozott -, nem tudom, csak olyan rossz érzésem van vele kapcsolatban.
- Voltál már Lokinál?
- Még nem, most megyek. De valahogy…
- Valahogy? - Bruce szemei gyanakvóan összeszűkültek.
- Semmi - legyintett Steve. - Megyek Lokihoz.
*
Előző este:
- Tudod, hogy miért vagyok itt? - a kérdés elemi erővel hatott Tony Stark összes idegszálára, és miközben lassan megfordult, vágyakozva gondolt arra a fegyverarzenálra, ami a műhelyében leledzett.
- Ez most valamiféle elfuserált kérdezz-felelek játék kezdeményezése akar lenni? - a Vasember próbálta leplezni idegességét, ám hangja - az az áruló - sajnos megremegett a kérdés közepén, amikor szembe találta magát a fekete hajjal, átható zöld szemekkel, és pszichopata vigyorral felszerelkezett alakkal.
- Úgy is mondhatjuk, Edward. - Loki szemmel láthatóan nagyon ép, és nagyon tettre kész volt, legalábbis nem látszott rajta a több mint egy héten át tartó csendes pihenő nyoma. Tony Stark életében kevésszer fordult elő az, hogy nem tudott ráreflektálni bárkire, akár egy szellemes beszólással vagy egy lesújtó nézéssel, azonban most jelen pillanatban a sokak által imádott, és legalább annyiak által utált milliárdos, a Vasember, képtelen volt megszólalni. Mondhatni teljes vesztegzár alakult ki az agyában a tiltott név elhangzásakor.
- Mi a probléma, Edward? - Loki közben egyre közelebb siklott a megkövülten álló Tonyhoz. - Csak nem rosszul viselkedtél, hmm? - a következő mondatot már közvetlenül a barna hajú férfi fülébe súgta. - Apucinak ez nem tetszik.
- Na, elmész te a picsába! - Tony végre megtalálta a hangját. Való igaz, hogy apja, Howard Stark csak akkor illette ezzel a névvel, amikor valamivel nagyon kihúzta nála a gyufát; mondjuk azzal, hogy gyermek létére egy gyermek szintjén adta tudtára, hogy szeretne vele több időt eltölteni. Azonban az utolsó mondat hatására eltűnt belőle ez a borzongatóan és borzadalmasan ismerős varázs. „Apucinak ez nem tetszik.” „Jézus, Szűz Mária! Ez úgy hangzott, mintha Loki egy elcseszett, középkategóriás szado-mazo filmből idézett volna.” A félistent láthatóan meglepte Tony kitörése, szemeiből egy pillanatig a tiszta döbbenet volt kiolvasható, aztán elkezdett kacagni. Ez a reakció minden másnál jobban megrémítette a Vasembert, aki biztos volt abban, hogy már csak percek vannak hátra az életéből.
- Nem áll szándékomban megölni téged, Edward. - Loki ijesztő gyorsasággal varázsolta arcára ismét a jól ismert lenéző mosolyt. „Ha ez az aranyifjú azóta a gondolatolvasásba is beletanult, akkor mindannyian baszhatjuk.” Suhant át Tony agyán a gondolat.
- Ne aggódj, az elmédben sajnos nem tudok olyan mértékű utazásokat tenni, mint amilyeneket szeretnék, mindazonáltal az arcodra van írva az összes gondolatod, mint ahogyan minden embernek ezen a sárbolygón. - Loki váratlanul a Vasember vállára hajtotta a fejét, aki mindezt dermedten tűrte.
- Kiszámíthatóak vagytok, ez az, ami gyengévé tesz titeket, Edward.
- Meg… tennéd, hogy nem szólítasz így? - Tony szaporábban szedte a levegőt, mint szerette volna.
- Miért? - kérdezte tettetett csodálkozással Loki. - Úgy gondoltam, esetleg kedved lenne egy kis nosztalgiázáshoz. Felemlegetni a régi emlékeket apucival…
- Rohadt szemét! - csúszott ki Tony száján meggondolatlanul az első gondolat, ami az eszébe jutott. Diplomatikus megnyilvánulásának köszönhetően a félisten egy mozdulattal a falhoz vágta, egyik kezét pedig a torkára csúsztatta.
- Tudod, hogy miért vagyok itt? - kérdezte ismét, jéghideg tekintettel, s az iménti kedélyességnek már a nyoma sem volt a hangjában.
- Nem tudom… - köhögte Tony és meglepődve tudatosult benne, hogy a félisten, vékony testalkata ellenére valószínűleg még páncélostul is le tudná birkózni őt - már ha egyáltalán Loki ilyesmire vetemedne - amitől kissé inába szállt a bátorsága.
- Gondolkozz egy kicsit, miért vagyok itt? - biztatta sziszegve Loki.
- Azért, hogy papagájosat játssz? - Tonyból akarata ellenére is kitört a Stark vér, mint minden alkalommal, ha egy kicsit is elnyomva érezte magát - most pedig fokozottan ez a helyzet állt fent. A félisten lágyan elmosolyodott, és arca szinte szánakozó kifejezést öltött, majd Tony hirtelen zúgást hallott, és utána minden elsötétült körülötte.
*
Steve Rogers befordult a tizedik emelet B szektora felé, majd elkezdte feloldani a Lokit rejtő ajtó biztonsági zárát, amikor kiabálás ütötte meg a fülét.
- Kapitány, vigyázz!
Tony reggel a saját ágyában tért magához, és pár másodpercig erősen gondolkozott azon, hogy miként is kerülhetett oda. Aztán beugrottak neki a tegnap esti események. „Loki… és Steve most megy hozzá… ne!” Gyorsan kiugrott az ágyból, és egyenesen a tizedik emelet felé sietett.
- Tony? - Steve kérdően nézett a férfira, aki szemmel láthatóan a tegnapi ruháját viselte, valamint borzalmasan rosszul aludhatott, ugyanis a szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek.
- Ne… nyisd… ki! - lihegte Tony, a futástól teljesen kifulladva.
- Mi történt veled? Miért ne nyissam ki?
- Loki felébredt! Tegnap este voltam nála, és…
- Tony, tegnap este én mentem be hozzá, mivel neked valami más dolgod akadt, legalább is ezt üzented JARVIS-szal - tagolta a katona lassan és érthetően a szavakat. - És amint látom, a „más dolog” annyit takart, hogy alaposan leittad magadat, legalábbis a kinézetedből ítélve - fintorodott el a szőke hajú. - Most pedig, ha megbocsátasz… - azzal egy mozdulattal szélesre tárta az ajtót.
- Steve! - Tony azonnal a Kapitány elé ugrott, azonban ugyanebben a pillanatban az imént említett, szándékai szerint be akart menni a szobába, vagyis a Vasember gyakorlatilag letarolta a katonát.
- Stark, mi a fenét művelsz? - Steve felugrott a padlóról, leporolta magát, majd lendületesen belépett a félhomályos helyiségbe.
- Látod? Loki állapota még mindig stagnál. - Tony alig hitt a szemének, a fekete hajú ugyanis békésen feküdt az ágyban, és továbbra is úgy tűnt, hogy nincsen eszméleténél.
- De, de… tegnap este… - kezdte akadozva a Vasember, azonban Steve némileg bosszús hangon félbeszakította.
- Semmi, Tony. Biztosan rosszat álmodtál - majd enyhébb hangnemben folytatta -, mindenkivel megesik néha - azzal barátian megveregette a barna hajú vállát. Azalatt a rövidke idő alatt, ameddig Steve szembe fordult Tonyval, az utóbb említett bosszúsan Loki felé nézett, és akkorát ugrott, mintha megcsípte volna valami. Ugyanis a félisten őt figyelte átható pillantásával, és ajkairól sem hiányzott az elmaradhatatlan, gúnyos félmosoly.
- Mi történt? - a Kapitány zavartan nézett az előtte álló, össze-vissza habogó személyre.
- Loki! - találta meg végre a hangját Tony. A katona érdeklődő arckifejezéssel hátranézett, azonban Loki továbbra is eszméletlenül feküdt.
- Mondd csak, te bevettél valamit? - kérdezte kissé rezignált kifejezéssel az arcán. Most, hogy Tony felé fordult, a félisten ismét gúnyos vigyorral figyelte a Vasembert. Tony behunyta a szemeit idegességében, aztán támadt egy ötlete.
- JARVIS, mit tudsz mondani pszichopata barátunk állapotáról?
- Uram, Loki teste az idehozatala óta nem produkál olyan jeleket, amik arra engedhetnének következtetni, hogy eszméleténél lehet.
„Te is fiam, JARVIS” - sóhajtott lemondóan a Vasember. „Úgy látszik, hogy ez az asgardi ripacs szórakozni akar velem, vagy én tényleg totálisan meghibbantam.”
Steve a barna hajú eszmefuttatásából csak annyit érzékelt, hogy aggasztóan zavart kifejezés költözik Tony tekintetébe.
- Figyelj, a legjobbak is besokallnak valamikor, szerintem pihenj le - mondta részvéttel teli hangon.
- Elmehet mindenki a francba! - Tony tisztában volt azzal, hogy nem ez a legjobb módszer egy ilyen kedves ajánlat visszautasítására, azonban a mai nap eseményei alaposan betettek neki. „És még csak reggel van”. Meg sem várva a katona válaszát, elsietett a dolgozószobájába.
*
- Na, minden rendben? - kérdezte Bruce, amikor összetalálkozott Steve-vel a konyhában.
- Az attól függ. Loki nyugton van, viszont Tony-t még sohasem láttam ilyennek, mint amilyen most volt.
- Ezek szerint találkoztál vele.
- Igen, volt egy kis közjátékunk, arról próbált meggyőzni, hogy Loki felébredt, de hogy igazából mitől is kéne félnem, azt nem mondta el.
- Hm, Tony okos ember, nyilván csak túl sok neki ez az egész. Loki megint itt van, ez azért szerintem nem kevés stresszt okoz mindannyiunknak.
- Igazad van, nem akarsz beszélni vele?
- Miért, szerinted hallgatni fog rám? - érdeklődött Bruce enyhe iróniával a hangjában.
- Nem, ilyesmi meg sem fordult a fejemben - nevette el magát Steve - Mindenesetre megpróbálhatnád.
- Stark a téma? - robbant be Clint a konyhába, egy üres tányérral a kezében.
- Igen, állítólag némileg furcsa tüneteket produkál - vakarta meg a professzor gondterhelten a homlokát.
- Persze - vágta rá az íjász -, az agylágyulás tüneteit, de már születése óta.
- Clint, ez most komoly, nyilván téged sem tölt el boldogsággal a tudat, hogy egy kiszámíthatatlan és kegyetlen félisten kókadozik a toronyban - tette hozzá Steve.
- Na de akkor is - kezdte Bruce -, állításod szerint azt mondta neked, hogy Loki felébredt és ő ezt látta…
- Ezek szerint sok mindent „látott” - mondta cinikusan Clint.
- Ezzel mire célzol? - kérdezte Steve.
- Ugyebár elvileg hónapokig látta Peppert is, aztán gyakorlatilag kiderült, hogy a tesseracht-os incidens után két héttel lapátra tette a csaj. Akkor is vetíteni próbált…
- Csak nem akarta, hogy aggódjunk érte - kelt Tony védelmére Bruce. - Egyébként honnan tudsz te erről?
- Natashával azóta is jóban vannak, ő meg elmondta nekem. Meg különben is, azért még a Stark Művek igazgatója maradt.
- Nem lehetett könnyű ezt Tonynak feldolgozni, mégis csak az egyetlen normális kapcsolata Potts-sal volt évekig. Főleg úgy nem, hogy rendszeresen kell találkozniuk - sóhajtott Bruce.
- Vagyis úgy gondoljátok, hogy azóta nincsen rendben valami vele? - aggodalmaskodott Steve.
- Mint már mondtam, nagyon régóta semmi sincsen vele rendben, de lényegében, igen, erre próbáltam rávilágítani.
- Akkor tényleg beszélek vele - fújt nagyot Bruce.
- Sok sikert! - kiáltotta egyszerre Clint és Steve is.
*
- Szóval tényleg úgy gondoljátok, hogy a Pepperrel való szakításom az oka annak, hogy az elvileg eszméletlen Loki beszélt hozzám? Mégis milyen eszmefuttatás során jutottatok el idáig? Mi köze van mindehhez Peppernek? - Tony úgy érezte, hogy ha eddig nem volt teljesen elcseszve a mai napja, akkor most végérvényesen is el lett. - Rég túl vagyok Pepperen, és ezt megmondhatod a többieknek is - mondta aztán lenyugodva Bruce-nak.
- És most, ha nem… - kezdte volna még, azonban hirtelen kicsapódott az irodaajtó, és megjelent egy aggódó tekintetű Clint, nyomában egy nem kevésbé aggódó Steve-vel.
- Minden rendben van, srácok - kezdte Tony - Nem kellett volna testületileg is látogatást tennetek nálam.
- Francot se érdekelsz most Stark! - vetette oda idegesen Clint.
- Mi történt? - tudakolta óvatosan Bruce.
- Natasha - suttogta Steve -, az előbb felhívta Clintet, és annyit hallottunk, hogy segítség, majd megszakadt a vonal, amikor pedig a szobájához értünk, a sikoltozását hallottuk, viszont az ajtaja zárva volt.