the gazette fic. slash természetesen. kis vezérhangyáink nyüzsögnek össze vissza az éterben.
1. fejezet
- Chibi baszki! – Uruha fejhangú sipításától zengett az egész folyosó.
- Mi a helyzet? – lépett be Aoi könnyeden a próbaterembe. Fekete szemei azonnal megakadtak a másik gitáros alsó lábszáráról csüngő kis énekesen. - Ruki, te meg mi a halált művelsz?
- Én is éppen ezt kérdezem tőle, de nem hajlandó válaszolni – morogta a szőke hajú gitáros. Aoi közelebb merészkedett, és próbálta analizálni Ruki arckifejezését, ám nem sokra jutott vele, ugyanis amaz csak hatalmasra nyitott kifejezéstelen szemekkel bűvölte a magas gitárost.
- Akkor ennyi, szólok Reitának – csapta össze a tenyereit tehetetlenségében Aoi, és remélte, hogy az orrkendős tud majd valamit kezdeni a helyzettel. Közben Uruha bősz lábrázogatás közepett próbálta eltávolítani magáról Rukit, ám az nagyon ragaszkodónak bizonyult, mire a szőke gitáros felüvöltött kínjában.
- Szólalj már meg! Mi az isten bajod van! Chibi! – Aoi gyorsan eliszkolt, és nem sok idő elteltével egy igen morózus kedvében leledző basszusgitárost vonszolt be a terembe.
- Ha iderángattál valami kis hiszti miatt, akkor én esküszöm, hogy – kezdte nem túl barátságosan Reita, azonban ekkora szemébe ötlött az Uruha Ruki szoborcsoport.
- Segítség… - nyögte kétségbeesetten az előbbi.
- Na, akkor – határozott gyorsan Aoi – én lefejtem a kezeit, te meg próbáld meg a lábait Rei, Ruru, kapaszkodj meg valamiben. A fekete hajú gitáros elgondolásában ugyan nem volt hiba, a gyakorlatba átvitelével azonban akadtak. Aoi sikeresen leszedte Ruki kezeit a szőke gitáros combjairól, azonban Reitának ugyanezt nem sikerült a lábaival is kivitelezni, mindennek tetejében pedig Uruha nem talált jobb kapaszkodási lehetőséget Aoi vállánál, aki a lendülettől hanyatt vágódott, magára rántva a még viaskodó hármast is.
- Egy rohadt szemét erőszakos szarcsimbók vagy! – szidta Reita a kis énekest miután mindannyian feltápászkodtak. Chibi úgy tűnt, mindjárt elbőgi magát, azonban Uruhából kirobbant a nevetés – Néha nagyon költői tudsz lenni, haver.
- Akkor most, Matsumoto Takanori – kezdte Aoi faarccal – elárulnád, hogy mégis mi a hullaszagú majomcsorda miatt kellett ez a kis magánszám?
- Én csak… - szipogott a szöszi – valami fontosat kell bejelentenem.
- És ezt nem tudtad volna minden zavaró előzménytől mentesen megtenni? – érdeklődött már-már túl kedvesen Reita.
- Miről beszélsz? – Ruki egy pillanatra őszintén megdöbbent, aztán későn kapott észhez, ugyanis már felébresztette az alvó oroszlánt az orrkendős személyében.
- Arról beszélek te állat, hogy ráakaszkodtál Uruha combjára, mint valami szőrös Ruki-csizma!
- Hát, igen – nyögte az énekes zavartan.
- „Hát igen”, csak ennyi? – Reita bal szeme furcsán rángatózni kezdett.
- Be akart menni… valahova – mondta Ruki, és a szeme villanásából a többiek észrevették, hogy nem fog többet elárulni a dologból
- Uruha, bassza meg – sóhajtott Reita a homlokát dörzsölve – hova akartál bemenni?
- Én, csak a vécére – lepődött meg a hirtelen neki szegezett kérdéstől a szőke gitáros.
- Rendben – határozott csöndesen Aoi – akkor most mindannyian elmegyünk a vécéhez, és megnézzük, hogy mi zaklatta fel ennyire Chibit.
- Ne! – az énekes kiáltása jóformán a szart is kiijesztette a többiekből, aki ezúttal Aoi lábát vette célpontul.
- Na - Uruha bizalmas arccal leguggolt Ruki elé, és közben együtt érző pillantást vetett a fekete hajú gitárosra. Közel két perc sustorgás után – melyet csak időnként szakítottak meg Aoi morgásai, és a Reitából előtörő félhangos szitkozódások – Uruha vigyorogva felállt, a kis énekes pedig pipacspiros arccal lemászott az eddig birtokba vett lábról.
- Mi a geci van már? – dühöngött az orrkendős, és Aoi is igen kíváncsi volt.
- Semmi, igazán semmi – suttogta Ruki ha lehet, még vörösebb színnel az arcán, azonban a szőke hajú gitáros nem bírta tovább, elemi erővel tört ki belőle a röhögés.
- Az van… - lihegte, amint szóhoz bírt jutni – hogy… - itt ismételten egy fergeteges nevetőroham kapta el – Ruki oltári nagyot ku… kulázott – már visított – és nem akarta, hogy megérezzük a szagát! – erre a másik két gitáros is elkezdett nevetni.
- Nyugi Chibi, egy percig sem gondoltuk azt, hogy a tiéd rózsa illatú – kacagott a könnyeit törölgetve Aoi.
- Felvettem az új dobosunkat – szúrta közbe hirtelen Ruki, és a jókedvet mintha azon nyomban elvágták volna. Mind a három Gazette tag fenyegetően nézett a kis énekesre, aki a komor pillantások kereszttüzében még apróbbra húzta össze magát.
- Hogy mit csináltál? – Reita érezte, ahogyan egyre kevesebb levegő áramlik a tüdejébe, arca pedig csúnya lilás-bíboros árnyalatot öltött. Vagyis mérhetetlen felháborodásában elfelejtett lélegezni, és valószínűleg ez a kis incidens komolyabb tragédiába is torkollhatott volna ha Aoi a fulladást megelőzendően hátba nem vágja.
- És mégis miért tettél volna ilyet? – kérdezte Uruha színtelen hangon.
- Hát… - Ruki habozott – olyan sokáig húztuk már a dolgot, és gondoltam, hogy tényleg szükségünk lenne már egy dobosra… szóval, amikor Mehayu szólt, hogy…
- Mehayu?! – az orrkendős nem látott a pipától – te hallgattál arra az epilepsziás bőregérre? – Mehayu Mamatoki a banda menedzserének az öccse volt, és Reita nem igazán szimpatizált az érdekes külsejű fickóval, azonban azt egyik Gazette tag sem tagadhatta volna, hogy az orrkendős leírása tökéletesen megfelel rá.
- A fiú nagyon tehetséges, – védekezett az énekes – ti is mindjárt láthatjátok a saját szemetekkel.
- Mindjárt? – érdeklődött Aoi elhaló hangon. Ruki telefonja hirtelen rezegni kezdett.
- Most nyomban! – válaszolta vidoran, majd szökdécselve elhagyta a próbatermet, nem hagyva lehetőséget a többieknek bárminemű tiltakozásra.
- Én megölöm – nyögte Reita, azonban Aoi megnyugtatóan a vállára tette a kezét.
- Ismered Chibit – mondta – lehet, hogy egy idióta, de ilyen kérdésekben nem szokott elhamarkodott döntéseket hozni.
- Igen – értett egyet Uruha is – lehet, hogy… - ekkor azonban indiánüvöltés harsant a folyosó végéről, és a padló megremegett alattuk.
- Jézusom – makogta a fekete hajú gitáros kétségbe esetten. A hangok egyre közeledtek a termük felé, és nemsokára megjelent Ruki ideges feje.
- Fiúk, bemutatom nektek… - itt színpadiasan az ajtó felé mutatott, ám a „fiúk” legnagyobb megkönnyebbülésére senki sem jött be rajta, a kis énekest pedig azonnal elfutotta a pulykaméreg.
- Kai! – ordibált kifelé – Kai! Hova a jó égbe császkálsz?
- Eh – szűrődött be egy vékonyka hang. Majd a velőt rázó üvöltés megismétlődött, immáron az ajtó mellett, aminek hatására egy halálra rémült arcú, fekete hajú fiú rongyolt be a próbaterembe. Közvetlenül utána egy vigyorgó Mehayu kukucskált be.
- Gondoltam, rásegítek egy kicsit.
- Mehayu, te hatalmas görény, húzd el innen a beledet! – morgott fenyegetően Reita.
- Csigavér, szöszike – röhögött az előbb említett, majd eszelősen vihogva elrákolt, magára hagyva a megrettent fiút.
- Szóval, – kezdte az énekes – engem már ismersz, akkor bemutatom a többieket is. Shiroyama Yuu az a fekete hajú óvatos arcot vágó gitáros, akit mi csak Aoiként szoktunk emlegetni. Mellette Takashima Kouyou, más néven Uruha, a másik gitárosunk, és végül Suzuki Akira alias Reita, az antiszociális basszerosunk.
- És a beszarit hogy hívják? – röfögte az orrkendős megbántódva a fent említett jelzőn – vagy beszélni azt nem tud, csak dobolni?
- A neve Uke Yutaka, de inkább csak Kai – válaszolta Ruki, és a szemei figyelmeztetően Reitára villantak.
- Ööö – mindenki az újdonsült dobosra nézett, azonban Kai minden jel szerint meggondolta magát közlési szándékait illetően, és inkább csak megszeppent arckifejezéssel megrázta a fejét.
- Most frankón beletrafáltam a dolgok közepébe, és a srác tényleg néma? – dörmögte hihetetlenkedve az orrkendős.
- Nem, csak ki nem állhatom az olyan oltári nagy parasztokat, mint amilyen te vagy! – Kai végre megtalálta a hangját a többiek legnagyobb derültségére. Reita azonban teljesen lefagyott néhány pillanatra, egyfolytában ez az egy szó járt a fejében: „HE?”
- Az igen – Uruha röhögve csapott a fekete hajú dobos vállára, aki erre rémülten rezzent össze.
- Hmm – Aoi elködösült tekintettel nézte a kialakuló helyzetet.
- Ne hümmögj itt nekem! – csattant fel végre az orrkendős ingerülten.
- Mi a baj, Rei baba? – kérdezte a fekete hajú gitáros tettetett csodálkozással. – Hiszen tényleg egy „oltári nagy paraszt” voltál.
- Ne mondd, hogy neked ez így megfelel! Nem is ismerjük az új tagot, azt se tudjuk, hogy játszik! – ordibálta Reita.
- Akkor erre sort keríthetünk akár ebben a pillanatban is – csapta össze a tenyerét Ruki. Kai engedelmesen a dobokhoz slattyogott, majd kis hatásszünet után őrületes dobszólóba kezdett. A kis énekes nem titkolt elégtétellel vigyorgott, Uruha egykedvűen, Aoi csillogó szemekkel bámulta, Reita pedig egyszerűen kisétált a teremből.
- Na? – Kai finoman felvonta a jobb szemöldökét – „megfelelek”?
- Még szép – lelkendezett Ruki.
- Tényleg állati jó vagy – vigyorgott Aoi.
- Nagyon! – tette hozzá Uruha mosolyogva.
- Látod Rei – kezdte az énekes, azonban megrökönyödve vette észre, hogy a basszeros szőrén, szálán eltűnt.
- Hagyjad – sóhajtotta a fekete hajú gitáros – majd én megkeresem.
- Itt vagy? – Aoi egyenesen a tetőterasz felé tartott, tudta, hogy gitáros társa itt szokta kiszellőztetni a fejét, és most sem volt ez másként. Reita háttal állt neki, és cigarettafüst kígyózott a feje mellett.
- Rei – kezdte a fekete hajú gyengéden, azonban az említett egy hirtelen mozdulattal felé fordult.
- Rei baba? – gügyögte gúnyosan a szőke hajú, és Aoi képébe fújta a füstöt.
- Sajnálom, de…
- Nincs de! Megmondtam, hogy nem hívhatsz így – morogta Reita nem titkolt fenyegetéssel a hangjában. Aoi egy pillanatra behunyta a szemeit, és mire újra kinyitotta őket azt látta, hogy a basszusgitáros arca ijesztő közelségbe került az övével. Ettől furcsa módon a szíve hevesebben kezdett verni, és egy nagyot kellett sóhajtania ahhoz, hogy lenyugtassa magát. Reita megingathatatlan pókerarca mögött figyelemmel kísérte a fekete hajú gitáros reakcióját, majd lassan a tarkójára simította a kezét, amitől Aoi megremegett.
- Soha többé – suttogta bele fülébe, és óvatosan beleharapott a fülcimpájába, majd sietős léptekkel elhagyta a tetőteraszt.