Draw the line

game of thrones au. lakóparkos, suliba járós, dolgozós, szarkeverős. a fejezetek ugyanúgy különböző povok szerint vannak írva.

Prológus

- Most jöttek azok a… Finnországból, vagy honnan – vakargatta az állát elmélyülten Bronn, miközben a hirdetőtáblát szemlélte.

- Kik? – érdeklődött Joffrey.

- Valahonnan fentről… - Nem úgy tűnt, mintha Bronn meghallotta volna a szőke fiú kérdését.

- Kik? – próbált az előbb említett fiú ismét informálódni, immáron kissé türelmetlenebb hangszínben.

- Norvégiából – közölte az eddig hallgatag Tyrion.

- Kik?! – kiáltotta Joffrey, azonban egy izgatott hang hirtelen félbeszakította.

- Ti is hallottátok? – kérdezte a futástól lihegve Sandor.

- Fater mondta tegnap – válaszolta unott hangon Tyrion.

- Mit? – Joffrey azon volt, hogy menten hisztirohamot kap.

- Az előbb közölte az igazgató. Simán felveszik őket vizsga, meg minden ilyesmi nélkül – háborgott Sandor.

- Kiket?

- Hát, gondolom, rengeteg pénzük van – mondta sztoikus nyugalommal Tyrion.

- Te már csak tudod, milyen az – vigyorodott el gúnyosan a barna hajú.

- Mi?

- Fater azt is mondta, hogy egyből berágták magukat az önkormányzatba – folytatta az     alacsony növésű fiú, ügyet sem vetve a piszkálódásra, és az értetlenkedésre.

- De az öreg Robert hívta őket, nem? – kérdezte Bronn.

- Apa? Kiket?

- Elvileg igen, – grimaszolt Tyrion – de ez mindjárt hozta is az egész pereputtyát, és úgy tűnik, hogy hosszabb távra akar berendezkedni.

- Laktak pedig itt már ugyanezen a néven, ha jól emlékszem – tűnődött a barna hajú.

- Igen, rémlik egy öregember, Rickard, és ha jól tudom még az ő apja is Northban lakott, valami Edwyle – gondolkodott hangosan Sandor.

- Barmok, egyről beszélünk – fortyant fel Tyrion. – A fia jött most vissza északról!

- Kinek?

- Akkor nem csodálom, hogy családostól jött, gondolom, vissza akar térni a gyökereihez – vont vállat Bronn.

- Fater szerint a legjobbkor időzítették a „visszatérést” – húzta el a száját gúnyosan Tyrion. – Jon Arryn teteme még ki sem hűlt, de az utódja már a jegyzői székből akar nyugdíjba vonulni.

- Ki?

- Srácok, nagy hírem van! – sietett oda Shae tornádó üzemmódban.

- Mi? – kérdezte izgatottan Joffrey.

- Már értesültünk róla – vágott közbe Bronn.

- Ugyanabba az iskolába járunk, nem tudom feltűnt e neked – kontrázott Sandor. – Különben is, Tyrion faterja nagy fejes, szóval már egy napja tud a dologról.

- Miről?

- Te komolyan nem tudod? – nézett a barna hajú lány Joffrey elgyötört ábrázatára.

- Mit?

- Már megint ezt csináljátok szegénnyel. – A fiúk – Joffrey kivételével – kaptak Shae-től egy megrovó pillantást.

- Ha egyszer ennyire szórakoztató – tett egy nagyzoló kézmozdulatot Bronn.

- Nem az, de nekem most mennem kell, angolom lesz – azzal Shae kecsesen elillant.

- Hú, basszus, nekem meg közgazdaságtanom, és nektek is – kiáltott föl Sandor az órarendjét szemlélve.

- Tényleg – Bronn viszonylagos beletörődéssel fogadta a hírt, miszerint további negyvenöt perc kínszenvedés vár rá. – Később találkozunk – veregette meg Joffrey vállát, azzal Tyrionnal együtt elindultak.

- Várjatok! Miről beszéltetek? Kik jönnek? – kiabált utánuk elkeseredetten a szőke hajú.         - Hogy kik? – Tyrion egy talányos mosoly kíséretében fordult hátra a megtépázott idegű fiúhoz – Készülj fel kölyök, mert jönnek a Starkok.

Arya

- Anya, hova raktad a kék pulcsimat? – tudakolta egy visító hang az emeletről, majd nemsokára egy számon kérő tekintetű Sansa rontott be a Stark villa nappalijába. Előzékenyen, hogy még véletlenül se vegyen észre, behúzódtam a fürdőszobába.

- A sporttáskádban van, kicsim – érkezett az örökké nyugodt hangú felelet anyától.

- De ott nincs! – mondta a legidősebb Stark lány nyűgösen. Catelyn megvonta a vállát, jelezve, hogy nem tud többet tenni az ügy érdekében, mire kamasz lánya dühösen felvágtatott. Én még mindig a fürdőszobából kémleltem a kialakuló helyzetet.

- Robb! – csapta ki Sansa legidősebb bátyja szobájának ajtaját. – Nem találkoztál a pulcsimmal?

- Dehogynem, – felelte vidoran az említett – az előbb köszönt be.

- Marha. – Jöhetett a következő szoba.

- Jon, ugye még véletlenül sem kerültél közelebbi kontaktusba a kedvenc türkizkék pulóveremmel?

- Dehogynem, – jött a kissé morcos felelet – az alsógatyámban rejtegetem. – Egy minden eddiginél felháborodottabb sikoltást követően Sansa kivágta a következő szoba ajtaját, ami két fiatalabb öccse alvóhelyét rejtette.

- Brann, Rickon, nem láttátok a pulcsimat?

- A kéket? – kérdezte unott hangon az előbb említett.

- A sárga felirattal? – érdeklődött a legfiatalabb is.

- Ti meg honnan – kezdte elhűlten Sansa, de a következő pillanatban villámcsapás szerűen hatolt belé a felismerés - Arya – suttogta. – Arya! – ezúttal már jóval emeltebb hangerővel ejtette ki a nevemet.

- Hol vagy? Hogy merészelted? Mit képzelsz? Hol vagy? – rontott be a szobámba, azonban nyilvánvalóan nem talált ott.

- Mi van? – jelentem meg a folyosón az ominózus kék pulcsit viselve.

- Ááá! Hogy tehetted? – indult meg vérben forgó szemekkel Sansa, azonban nem vártam meg a végkifejletet, helyette gyors mozdulatokkal leszökelltem a lépcsőn, egyenesen apja karjaiba.

- Lányok, mire véljem ezt megint? – kezdte a családfő, és nagyon igyekezett, hogy elrejtse cinkos mosolyát.

- Ez a boszorkány megrontotta a kedvenc ruhadarabomat – kesergett Sansa.

- Arya – Ned sokatmondóan nézett rám, mire lemondó sóhajjal vettem le a sokat megélt ruhadarabot.

- Most mit csinálsz? – kérdezte Eddard, mikor látta, hogy Sansa a pulcsi megkaparintása után sértett léptekkel sietett be a konyhába, majd nem sokkal később egy ollóval a kezében tért vissza.

- Tisztességes temetést rendezek neki – válaszolta egy vértanú mártírságával a vörös hajú lány, majd peckesen felvonult a szobájába. Nem sokkal később szövet szakadását, és folyamatos sikoltozásokat lehetett hallani, amik néhol zokogásba csaptak át. Ned Stark fáradt tekintettel nézett rám, ugyanis szemmel láthatóan remekül szórakoztam a dolgon.

- Azért lehetőleg maradjon neki mit felvennie – bökött fejével sokat mondóan az emeletre. Vidoran bólintottam, aztán kimentem a kertbe, hogy megkeressem Nymeriát.